Rémálom a galaxisban 1.fejezet A legenda

2015. június 18. 22:02 - gerry666

Laza mozdulatokkal kapcsolja le a hajtóműveket. A kapcsolok kattanását a turbinák egyre lágyuló hangjai kísérik. A Navigátor érdeklődően fordul hátra.

- Mit is keresünk ezen a poros kis bolygón Morgan inkvizítor?

- Az maradjon csak az én dolgom Dorn. Te maradj a navigálásnál.

Válaszolta nyugodt higgadtsággal az Inkvizítor.

Dorn enyhe mosollyal az arcán nyugtázta, hogy az ittlétüket nem kötik az orrára. Ami számára jó hír hisz meglátogathatja a legközelebbi csehót ahol igazi sört lehet még kapni a galaxisban.

Dorn igazi profizmussal törölgette a monitorokat és állítgatta be a hőmérséklet szabályzókat a vezérlő pulton. Várva, hogy az Inkvizítor és csapata elhagyja a hajót és ő nyugodtan kiélvezze ittlétük perceit. Nem sokat kellett szöszölnie hamar eljött az ő ideje. Lassan  felállt székéből és fütyörészve elindult a hajó egyik kijáratához. Közben megigazította fején lévő kendőjét mellyel harmadik szemét takarta el és megérintette pisztolytokjában lévő fegyverét, hogy kéznél legyen ha szükség lenne rá. Egy igen könnyed mozdulattal meghúzta az ajtónyitó kart mire az szép lassan kinyílt és egy rámpa le ereszkedett. Ahogy kinyílt az ajtó arcát megcsapta a meleg nap sugarai. Rég nem volt gazdasági bolygón. Széles mosollyal az arcán szállt hát le a repülőről.

Ahogy az utcára lépett a dokkokból egyből felfigyeltek rá a közelben játszó gyerekek. Szinte mint egy ork csürhe rontottak rá a navigátorra. Hiszen jól tudták egy navigátornál nincs ember aki jobb mesét mondhatna.  Persze Dorn imádott történeteket mesélni. Számos kalandban volt része és megannyi történetet mondott már el... bár jól tudta van amit jobb ha nem tudnak.

- Te is az űrből jöttél igaz? Mesélj milyen odafent? Mit láttál? Mesélj!

Kérlelték a gyerekek.

- Nana nyugalom kölkök. Kössünk üzletet jó? Ti elmondjátok merre találom a legközelebbi csehót én pedig mesélek nektek egy történetet.

A gyerekek elégedetten belógattak, jól tudták hogyan lehet megvesztegetni az utazókat. Ahogy Dorn is tudta, hogy lehet kocsmát találni egy számára ismeretlen bolygón. Egyfajta íratlan szabályvolt ez gyerek és navigátor között.

- Menjünk oda az tökéletes hely lesz egy történethez.

Mutatott Dorn egy közeli fa árnyékába.

- Mi jobbat tudunk.

Mondta az egyik nagyobbacska gyerek közülük.

- Gyere kövess minket.

- Oh tudtam, hogy drága lesz ez a sör...

Halkan sóhajtozott Dorn majd lehajtott fejjel követte őket.

Egy közeli gótikus épülethez értek. A bolyvárosokhoz szokott Dornak meglepően kicsinek tűnt az épület. De nem volt ideje méláznia az egyik gyerkőc már ki is nyitott a ház mellett lévő pincébe vezető ajtót. Dorn szép lassan követte őket a pincébe, egy lépcső vezetett le. Mire leért a gyerekek már gyertyákat gyújtottak a sötét enyhén nyirkos helységben. Dorn csodálkozva kérdezte.

- Miféle hely ez?

- Ez a mi titkos helyünk.

Válaszolta nagy mosollyal az egyik kislány.

- És mire használták ezt a pincét?

Gyanakvóan kérdezte a navigátor.

- Boros pince volt de már nem használják.

- Na de mesélj már!

Vágott közben az egyik türelmetlen.

- Jó, mit akartok hallani? Valami kalandosat? Mondjuk, hogyan arattak győzelmet a Cadiai 67 esek az idegenek ellen?

-Áhh az uncsiii már hallottuk. Két hónapja mesélte az egyik leszerelt katona.

Elégedetlenkedtek a hallgatók.

- Akkor mondjuk azt amikor Graia bolygón visszaverték az eretnekek és orkok invázióját?

- Most komolyan? Azt már mindenki hallotta!

Ezeknek a gyerekeknek jobb a hírszerzése mint a legtöbb ezrednek. De nem lehet hibáztatni őket egy ilyen eldugott gazdasági bolygón nem sok rossz történik... irigylem őket. Gondolkodott Dorn. Majd elmosolyodott és így szólt.

- És mondjátok csak hallottatok már valaha a Necrontyrekről?

Csend és érdeklődő tekint a válasz.

- Gondoltam, ők egy ősi faj kiknek lelküket és testüket a csillag istenek elvették. És fémtestbe zárták őket.

- Mármint a császár?!

Kérdik csodálkozva a gyerekek.

- Pssssst.

Csitítja őket Dorn. Mutató ujját a szájához emelve.

- Köztük élt egy nemes. Lángelme volt és igazi művész. Dinasztiák zengték költeményeit és tudósok kértek tanácsokat tőle. Ő volt az Animus dinasztia legfiatalabb örököse... Devot.

A gyerekek érdeklődve figyelik a történetet.

- Mikor eljött az ideje és Devotot a fémtestbe akarták zárni ám ő megtagadta. Sajnos nem harcos volt és fémtársai oly könnyedén vitték az átalakítás kínzó termébe mint egy darabka papírt.

A gyertyák halványan táncoló fényei még teátrálisabbá tették Dorn monológját.

- És mikor újra magához tért immár fémtestbe zárva... nem ismert magára. Nem voltak ott az érzelmek, az érzékek melyek egész húsvér életében meghatározták őt. De csakhamar rájött, hogy nem csak a teste de a csillag istenek szolgájává is vált. Majd hosszas mészárlás után melyre az istenek kényszerítették, álomba merült.

- És aztán mi történt?

Kérdezte nyugtalankodva az egyik lány.

-A negyvenegyedik évezredben apja Pellax a fáraó felébresztette álmából és megparancsolta, hogy állítsa helyre dinasztiája hatalmát. Elküldte őt a környező bolygókra testvére Crudel segítésére...

- És ők kik voltak?

Szolt közbe egy gyermek.

- Crudel volt az Animus dinasztia legidősebb örököse. Utána Resac a középső testvér és legvégül Devot a legfiatalabb. És a jelenlegi fáraója Pellax a három ifjú atyja... de most maradjunk csak Devot nál.

A gyerekek kíváncsiságukat kielégítve tovább figyeltek.

-  Crudel elakarta pusztítani az összes életformát ám Devot emlékezett, hogy az életet melyet tőlük elvettek, tisztelni és védeni kell. Nézeteltérésük miatt a két testvér útja hamar elvált. Crudel a környékbeli alantas életformák elpusztításával törekedett míg kisebb testvére a távolabb lévő népes bolygók felé vette útját. Hisz kíváncsi volt vajon milyen fajok milyen kultúrákkal népesítették be a galaxist. Nem sokáig kellett keresnie hamar egy sűrű népességű bolygóra talált melyet emberek laktak. Érdeklődően figyelte az embereket... míg hű crypteke Metrox aggodva figyelte Devot cselekedeteit. Többször próbálta rávenni, hogy megkeresse a hibaforrását. Hisz az emberekben többet lát mint egyszerű halandó létformákat melyek a pusztulásra születtek. A megfigyelés hamar véget ért mivel a bolygót egy Tyranid flotta támadta meg... hallottatok már róluk?

- Persze már hallottuk a mesét, hogyan győzték le az idegen bestiákat a bátor és nemes Ultragárdisták!

Dorn meglepetten bólogatott. Tényleg hihetetlen mi mindent tudnak már ezek a gyerekek. Szinte biztos, hogy minden kikötött űrhajóláttán odaszaladnak és hallani akarnak a végtelen űr történetéből egy darabot.

 - Na de hol is tartottam? Ja igen... Az ott lévő birodalmi erők pedig nem voltak képesek felvenni az idegen létformával a harcot. Devot érdeklődve figyelte mire képesek az emberek ám mikor látta, hogy a végső ütközetre készülnek mely a biztos pusztulásukat eredményezné oda hívatta csapatait Metrox tanácsa ellenére. Majd az utolsó pillanatban a segítségükre sietett. Nem várt köszönetet csupán megakarta menteni egy bolygónyi ember életét.  Az emberek várták, hogy közelebb érjen a végeláthatatlan förtelmek serege. Ám hátuk mögül egy hatalmas és hangos végítélet ágyú lövedéke pont a az idegen bestiák tömegébe csapódott lyukat égetve soraikba. Majd elhúztak fejük felett az égi kaszák melyek még jobban felbontották soraikat. Az emberek megdöbbenve figyelték a hirtelen jött segítséget nem tudták mire vélni. Ám nem sokáig méláztak hamar tűzet nyitottak az idegen bestiákra ők is.

- Aztaaaa... akkor ez a Devot egy jó idegen lenne? Létezik ilyen? Nekünk azt mondták, hogy az idegenek mind gonoszak melyek csak hitetlenséget és káoszt szülnek!

- Ne butáskodj biztos a császár babonázta meg őket, hogy megmentse az embereket!

- Igen biztos a császár volt!

Vitáztak a fiatalok. Ám Dorn hamar berekesztette a vitapartit.

- Nem...nem a Császárnak ehhez semmi köze nem volt...

Hitetlenkedve figyeltek tovább a gyerekek.

- Csupán a segítő szándék a megmaradt érzelmei...vagy legalábbis ahhoz hasonló dolgai vették rá erre. Hiszen jól tudta, hogy húsvér korában pontosan ezt tette volna.

- Pffff...persze.

Motyogta halkan az egyik idősebb. Dorn nem törődve folytatta tovább.

- A harc hosszú volt és véres de végül legyőzték az idegen hordát. Ám a csata végezte előtt mikor már csak a megmaradt csapatokat őrölték fel megjöttek az angyalok az ékből... az űrgárdisták. Egyenesen a Necron flottát vették célba. Nem törődve a még előretolt emberi egységekkel  egyszerűen csaliként hagyták ott őket, hogy ameddig végeznek a Necron csapatokkal addig feltartoztassák a maradék idegent. Így a hátul maradt birodalmi csapatok és az űrgárdisták együttes erővel támadták a megmaradt Necron flottát. Nem sokáig tartott ameddig legyőzték őket. Devot pedig rengeteg sérülést szenvedett a becsapódó lövedékektől. Ám mégis ő maradt talpon utoljára sérülten küzdött a rázúduló emberi haderők százaival mígnem elő nem lépett egy inkvizítor a csata füstjéből. Majd így szólt a sérülésektől tépázott Devot-hoz.

 - "Nem tudom mi hasznotok származott a segítségből idegen fatty! De a Császár akarata szerint itt most elpusztultok mielőtt alattomos cselszövésetek áldozatai lennénk!"Az inkvizítor és az ifjú Lord elképesztő párbajban vettek részt. Közben Devot monoton hangján próbált válaszra lelni. De szinte érezni lehetett a csalódását."Miért? Ez a hála az önzetlen segítségért? Ez a köszönet amiért millió életet mentettem meg? Talán hagynom kellett volna meghalni ezeket az embereket?" Ám a csata egyértelmű volt Devot sérülései túl súlyosak voltak még az önjavító képességese bírta minden sebét begyógyítani. Ízületei alig voltak a helyén ám még így sem adta könnyen "életét".A csata végeztével mikor Devot figyelmetlen volt boltpisztolyát egyenesen a fejéhez szegezte az inkvizítor majd mogorva hangon csupán annyit mondott "A Császár mentette meg ezen emberek életét... és nem pedig te!". Majd meghúzta a ravaszt és a lövedék egyenesen a bal szemébe robbant. Mikor a földre roskadt az inkvizítor egy laza mozdulattal szúrta át energiakardjával Devot sérült balszemét egyenesen a földhöz szögezve azt. Majd a még jó szemébe nézett ami néha még fel-fel villant kék fénnyel izzva és utolsó mondatként annyit mondott "A császárt nem verheted át". Majd végleg kihunyt a fény Devot szeméből.

- Mese habbal!

- A császár sosem tenne ilyet!

- Ez egy ostoba mese volt!

- Honnan tudod te ezt egyáltalán?!

Háborodtak fel a gyerekek.

Dorn elmosolyodott majd annyit mondott.

- Ő mesélte, és most vérre és húsra szomjazik.

Majd monoton nevetésbe kezdett miközben szájából milliónyi apró nano bogár repült ki és a gyermekek húsába vájták apró fogaikat. A csöndes pincét a gyerekek sikolyai töltötték be és a halványan égő gyertyafényt kiloccsanó vérük oltotta ki.

 

Egy erős vállon csapás ébreszti fel az éppen horkoló Dornt. Hamar levette lábait a műszerfalról és kiegyenesedett. Hátra akart nézni ki volt az de már jött is a jól ismert hang.

- Indulunk Dorn itt végeztünk.

Adta ki a parancsot Morgan.

- Épp ideje kezd megrémiszteni ez a hely...

Mondta vállait dörzsölve Dorn.

- Csak nem egy rémálom?

Kérdezte aggódva az inkvizítor.

Majd Dorn a csillagos ég felé vetette tekintetét és mélabúsan megszólalt.

- Az egész egy rémálom...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr647555700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása