Warhammer A Vér Csatája.

2011. január 18. 17:44 - gerry666

                                                                       Warhammer

                                                   A Vér Csatája.

A nap verőfényesen sütött az eget egy felhősem takarta el. A madarak csicseregtek az emberek békésen élték minden napjaikat a nemes elfek pedig épp harcoltak egy káosz hordával. A harc már több napja dúlt a földet rengeteg halott test lepte el a sebesültek hörgése és a harci kiáltások több mérfölddel arrébb elhallatszottak. A káosz hordák már áttörték a nemes elfek védelmi vonalát, alig maradt pár túlélő. A nemes elf parancsnoka elküldte 20 katonáját erősítésért. Bár a legközelebbi város több nap járásra volt a parancsnok bízott benne, hogy fel tudják tartani még 1 napig az ellenséges sereget így már nem fogják tudni utolérni a küldöncöket. A 20 bátor nemes elf neki vág hát a veszélyes, de sokkal rövidebb útnak a közeli erdőnek. Az erdőbe nem jutnak be a nap meleg éltető sugarai, átláthatatlan köd lepi, el az erdőt a fák korhadtak a talaj pedig rothad. A nemes elfek tudják, hogy itt a romlás uralkodik, ahol pedig romlás van, ott semmi jó nem lehet. több óra járás után már az erdő felénél járhattak mikor néhány káosz kutya hangját hallják meg mögülük. ez egyértelmű jele annak, hogy a harc eldőlt és a maradék nemes elf is halott már. De nem állhatnak le harcolni így tovább haladnak az erdőben, de a kutyák gyorsabbnak bizonyulnak, hamarosan utolérik őket és hátba támadva nem lesz esélyük. Már a csatasorba állásra készülnek mikor 10 elf önként vállalja, hogy feltartsa a kutyákat, amíg a többiek tovább haladnak. Bár ez nagy áldozat szükség van rá, hisz ha csak egyetlen egy hírnök oda ér a városba tudatni tudja a súlyos vereséget. Így nehéz szível, de tovább haladnak már az erdő vége felé járhattak mikor meghallottak egy gyereknevetést a közelből. Bízva benne, hogy talán valaki, aki tud segíteni a nemes céljuk elérésében tehát követték a hang forrását. Csak hamar egy kastélyt pillantanak meg. Bízva az ottaniak vendég szeretetében odamennek és bekopognak. Szinte hozzá se érnek az ajtóhoz az máris kinyílik és egy kedves ember kislány fogadja őket.

-          Szép jó napot én Rose vagyok, miben segíthetek maguknak?

-          Üdvözlöm, kisasszony én Firlich vagyok, segítségre lenne, szükségünk esetleg itt van a birtok ura?

-          Természetesen.

-          És beszélhetnénk vele?

-          Természetesen kérem, fáradjanak, beljebb amíg ide hívom.

-          Nagyon szépen köszönjük, de sürgős lenne a dolog.

-          Ugyan kérem azzal nem fog tovább tartani a meg keresése, hogy kint ácsorog, nyugodtan kerüljenek beljebb.

-          Nos, nagyon szépen köszönjük.

Rose bekíséri az elfeket egy szobába ahol kanapék és egy meleg kandalló van.

-          Kérem, itt foglaljanak, helyet addig a húgom vigyáz magukra.

-          Rendben, de kérem, siessen.

-          Ne aggódjon, sietek.

Az elfek kényelmesen helyet foglalnak, majd bejön Alice.

-          Üdvözletem uraim én Alice vagyok.

(az elfek mind bemutatkoznak)

-          Gondolom, megéheztek az ide úton esetleg akarnak valamit enni vagy inni?

-          Köszönjük, de nem akarunk vissza élni a vendégszeretetükkel.(válaszolja Firlich)

-          Ugyan kérem rengeteg étel és ital van a pincében esetleg egy kis disznópörkölt, nyúl leves, kacsa sült vagy egy kis házilag termesztett bor, egy krigli sör vagy egy kis házi pálinka, esetleg egy kis kristálytiszta folyóvíz vagy valamilyen szörp?

-          Rendkívül kedves öntől, de tudja nagyon veszélyes sokáig maradnunk.

-          Ne aggódjon, ez miatt biztosíthatom, hogy az őreink egy behatolót sem engednek be. Más részt pedig nagyon nehéz ide találni a sűrű köd roncsa a tájékozódási képességet sokan vesztették már el ebben az erdőben az életüket, mert eltévedtek szóval nyugodjanak meg és lazítsanak.

-          Őrök? Ne haragudjon meg kisasszony, de nem láttunk egy őrt sem ide felé.

-          Nos, biztos azért mert eltakarta őket a sűrű köd de biztosak lehetnek benne ,hogy rengetegen védik ezt a kastélyt.

-          De hát akkor ők sem látnak rendesen tőle hiszen minket se állítottak meg ide felé.

-          Hát mert mi már vártuk a bácsiék megjelenését és szóltunk nekik, hogy ne bántsák magukat.

-          Várták?

-          Sajnálom, de többet én sem tudok (mosolyog el Alice). Szóval akkor mit hozhatok önöknek?

-          Kérem, higgye, el nagyon szeretnénk, de nem tehessük ha nem érünk el időben egy helyre akkor nagyon sok embernek is baja fog esni.

-          De hisz a közelben van egy város, amit a Birodalmi lovagok védenek, ők pedig nem engednek át senkit jó ok nélkül. A másik út pedig a legközelebbi elf faluba erre vezet, amit mi védünk, és misem engedünk át itt senkit(Alice vigyora itt vérfagyasztóra vált)

-          Ahhoz képest, hogy milyen fiatal nagyon sok mindent tud Alice kisasszony (gyanakodik Firlich)

-          Igen tudja sokat hallottam a környékről, hogy ha eltévednék, az erdőben tudjam, mi merre van.(magyarázkodik Alice)

-          Értem. Tudja, ami azt illeti fogyóban van az ivó vizünk van esetleg valahol egy kút?

-          Igen van! De inkább hozok maguknak a közeli folyóból, mert vizet tudja mostanában nagyon rossz minőségű lett a föld és nem tudom jót tenne-e ha abból innának.

-          Azt nagyon meg köszönnénk kis asszony.

-          Akkor mindjárt jövök.(mosolyodik el Alice és kimegy a szobából)

Ez után Firlich megkérdezi a többieket, hogy mi a véleményük.

-          Szerintetek nem furcsa itt valami?

-          Mire gondolsz Firlich?

-          Hát nem láttunk semmi életet ide felé a talaj el van rohadva, de van házi készítésű bor és ételek szerinted ez, hogy lehetséges?

-          Azt mondta, hogy mostanában kezdett elrohadni a föld lehet, hogy még azelőttről vannak és a városból hozattak egyéb eszközöket.

-          És ahhoz mit szólsz, hogy elméletileg sok őr van itt, de mi egyet sem láttunk?

-          Ugyan csak egy emberi kislány lehet, hogy kicsit hazudott.

-          Nem úgy hangzott. Mi van, ha a káosz megfertőzte őket?

-          Valóban lehet, hogy igazad van Firlich de nem ártana beszélni az itteni gróffal hátha tényleg nem hazudott.

-          De ha igazam van, akkor csak az időnket húzzák, hogy utolérjenek minket és akkor az összes áldozat hiába volt!

-          De ha elindulunk nem biztos, hogy kitalálunk az erdőből gyalog pedig valószínűbb, hogy utolérnek.

Ekkor Alice visszatért egy tálcával, amin gyönyörű kristály poharak és kristályüvegek vannak. Firlich látva, hogy mind 2 kezével fogja, mindjárt elesik, a kis Alice gyorsan oda ugrik és megfogja a tálcát.

-          Óvatosan kisasszony még a végén eltörnek ezek a gyönyörű poharak.

-          Oh, köszönöm szépen Firlich bácsi.

-          Ugyan én köszönöm.

Firlich oda megy a kis asztalhoz és ráteszi a tálcát.

-          Kinek tölthetek? (kérdezi Alice). Biztos vagyok benne, hogy mindjárt ide érnek a többiek.

-          Nos ami azt illeti inkább bele öntenénk a mi kulacsinkba a vizet, hogy útközben tudjuk meg inni.

-          Oh persze de azt már összekészítettem önöknek.

Alice megfordul és kimegy az ajtón majd az elfek nem értik hova ment majd pár perc múlva vissza jön 10 megtöltött kulaccsal.

-          Tessék, parancsolni mindenki vegyen el egyet (mosolyog Alice).

-          Ohh nem is tudom, hogy tudnánk ezt meg köszönni.

-          Ugyan nem tesz semmit.

Az elfek elveszik a kulacsokat majd Firlich aggódva meg kérdezi.

-          Merre lehetnek a nővéredék?

-          Szerintem már jönnek.

Szinte kise mondta belépett Rose és a nővére. Majd komoly hangon megszólal Alyx.

-          Alyx vagyok, miben segíthetek önöknek?

-          Üdvözlöm Alyx kis asszony én Filrich vagyok, ide tudná hívni ennek a birtoknak az urát?

-          (ő szerényen csak ennyit mond) Hát azt hiszem, én lennék.

-          Maga ilyen fiatalon, ne haragudjon és ki itt a leg idősebb?

-          Azt hiszem, én lennék.

-          És van magukon kívül bárki is itt?

-          Nincs.

-          De hisz Alice kisasszony azt mondta, hogy vannak őrök a környéken!

-          Hát őrök vannak, de nem hiszem, hogy velük akarnának beszélni.

-          Ne értsen félre, de úgy gondolom, hogy ön még túl fiatal ahhoz, hogy segíteni tudjon nekünk.

-          Nos ha így gondolja…

-          (Firlics egyre gyanakvóbb) Jó rendben az a helyzet, hogy el kéne érnünk egy helyre nagyon sürgősen vagy különben rengetegen fognak meghalni.

-          És én ebben, hogyan tudnák segíteni?

-          Esetleg nincs maguknak lovuk vagy szekerük, vagy bármilyen szállító eszközük?

-          Hát sajnos most nincs itt semmi ilyesmi.

-          És akkor, hogyan hoznak be élelmet és vizet a várósból?! (kérdi idegesen Firlich)

-          Elküldjük érte a szolgáinkat.

-          És beszélhetnék valakivel, aki maguknak dolgozik?

-          Hát nincs, semmi akadálya bár nem hiszem, hogy sokat tudna vele beszélni…

-          Ezt miből gondolja?

-          Hát nem sok élőlényt láttam, aki képes lett volna beszélni egy zombival…

Ekkor hirtelen mind a 10 elf felugrik és kardjukért nyúlnak.

-          Kik maguk?

Ekkor Alice előre áll és határozottan a következőt mondja.

-          Én Alice Von Carstein vagyok, Vlad von Carstein és isabella von Carstein 3.gyermeke vagyok illetve a Crastein család 3.számú örököse és leszármazottja.

Majd Rose lép elő határozottan.

-          Én Rose von Carstein vagyok, Vlad von Crastein és Isabella von Carstein 2.gyermeke és egyben a Carstein család 2.leszármazottja és örököse.

Ezután Alyx lép előre.

-          Én pedig Alyx von Carstein vagyok, Vlad von Carstein és Isabella von Carstein 1. gyermeke és egyben a Carstein család első számú leszármazottja és örököse.

 

Filrich hirtelen meg rémül. Majd előhúzza kardját és nekitámad alyx nak. Ám ő hamar reagál rá és könnyedén kitér a csapás elől.

-          Nos, Rose meg nyugodtál? Láthatod ők is bántani akarnak minket. Akkor végre megöljük őket?

-          Várj még egy kicsit hátha csak rémületből támadtak meg.

-          (Filrics felüvölt) Most megölünk benneteket ti… csak játékból ontsátok, más vérét aljas szörnyek vagytok nem több, mi a nemes elfek soha nem fogadnánk el ilyen alattomos és gonosz lényektől segítséget, mert mindig csak ártani akartok!

-          Rose azt hiszem ennyi ezek hallottak. És vele együtt a városkájuk is az lesz, ajjj azt hiszem, még több zombit kreálhatok az elesettekből nagyon jó alapanyag lesznek.(mosolyodik el Alyx)

-          (Rose higgadtan csak ennyit mond) Jó akkor hát pusztuljanak.

-          Nem igaz Firlich bácsi még nem is játszott velem.(durcáskodik Alice)

-          Majd ha élő holt lesz, eleget játszhatsz vele.(viccelődik Alyx)

-          (Rose tekintete a földre szegeződik, majd hirtelen elmosolyodva felnéz)Hihi ugyan Alice itt a remek alkalom nyugodtan játszhatsz egy jót Firlich bácsival.

-          Tényleg? DE JÓ! Firlich bácsi játszik velem?

 

Firlich összeszedi maradék erejét és neki ront Alice nak aki kitér a támadás elől Firlich pedig bele vágja, kardját a falba ahova beragad. Alice rá áll a kardra és csak nevet mosolya füléig ért. Ekkor a többi elfis megpróbál neki rontani, de hirtelen be jönnek az ajtón a bajtársaik, akiket hátra hagytak. Ám már ők is élőholtak és rá támadnak a még élő elfekre. Az elfek megdöbbenek és ezt kihasználva halott társaik átszúrják még mindig csillogó kardjukkal volt bajtársaik pikkely páncélját. A 3 vámpír testvér hatalmasakat nevet az éppen haldokló elfek utolsó mozdulatain. Akiknek sikerült időben eszmélniük vissza támadtak átszúrták bomló testüket kardjukkal, de a holtak csak hörögtek egyet felnéztek és kardjukat meg lendítve megölték volt bajtársaikat.

E közben Firlich elengedi a kardot és előveszi tőrét, amivel próbálja leszúrni Alice-t ám Alice meg fogja karját Firlichnek és az ellenkező irányba eltöri. A csontja átszúrja bőrét Firlich hatalmasat ordít, majd a földre zuhan. Alice eddig se halk kacagása most már felsüketítővé válik majd nevetve ennyit mond Filrich nek.

-          HEHEHEHE Nagyon jót játszottunk. Örülök, hogy így döntött sokkal rosszabb lett volna, ha kimaradok ebből a jó kis mókából és elvittünk volna a városba.

-          (Firlich a fájdalomtól alig bír beszélni) Ho..hogy … hogy segítettetek volna?

-          Hehe, Ne érts félre nem mi akartunk segíteni, de ha valamit egyikünk nem akar, akkor mi megbeszéljük, hogy mi legyen és Rose ragaszkodott hozzá ,hogy ne bántsunk addig titeket, míg nem adtok rá okot, és ha tudunk, segítsünk rajtatok. (válaszolja szerény hangon Alyx)

-          De… de mért öltétek meg azokat, akiket hátra hagytunk?

-          De hát nem mi öltük meg őket Firlich bácsi azok a kutyusok voltak… mondjuk őket tényleg mi öltük meg.(mondja Alice)

-          Akkor én… én öltem meg őket és… én ölök meg minden ártatlant.

-          Hát maga már nem fogja megölni őket, mert a maga élete itt a végéhez ért.(mondja Rose síró hangon) Alice nyugodtan játszhatsz vele…

Alice már nyúlna Firlich-hez mikor Rose még 1x közbe szól.

-VÁRJ ALICE! Még azért egy dolgot had mondjak el önnek. A csatát nem vesztették el a közelben lévő Birodalmi városból erősítést küldtek és így legyőzték a káosz hordát, amivel maguk harcoltak. Így igazából értelmetlen a haláluk…

- (Firlich csak ennyit válaszol) Köszönöm.

- Akkor végre játszhatunk Firlich bácsi. (mosolyogva neveti el magát Alice)

Ezek után Firlich lehunyta szemeit és a levegőt betölti a halálsikolyának hangja.  Olyan borzalmas volt, hogy ilyen borzalmat élőlénynek nem szabadott volna át élnie.

Pár nap múlva a csatateret ismét vér borította ám immáron az elhunytak harcoltak az élőkkel…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr112593709

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - TÁJKÉP CSATA UTÁN 2011.01.20. 10:54:05

Pablo Picasso | Guernica (részlet)Megérzi-e a természet az ember gyilkos tetteit? Megborzonganak-e a növények, a vizek, megremeg-e a talaj, a kő? Ha egy este ötezer embert mészárolnak le a mezőn üvöltések és hörgések közepette, reggel a letiport fű úgy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.