Warhammer Egy Krligli Vér. part 1

2011. január 23. 22:20 - gerry666


                                                            Warhammer

                                  Egy Krigli Vér.

 

Egy szép nyárias napon egy kisebb törpe társaság neki indult egy nagy útnak, hogy elődeik sérelmét megtorolják a carstein családon. Jó törpékhez méltóan az út előtti nap a legjobb sörfőzőbe mentek és jól berúgtak. Másnap meglátszott a jó sör rajtuk. De törpéhez méltóan nekivágtak az útnak másnaposan. Első útjuk a legközelebbi ember várósba vezette őket, a városba gyalog több napig tartott eljutni. A törpék este mindig egy tábortűz mellett telepedtek le és a magukkal vitt sört szürcsölték és történeteket meséltek egymásnak. Mikor végre megérkeztek a városba első útjuk az ottani kocsmába vezetett mivel a törpék bár nem bizonyított, de valahogy mindig meg találják a kocsmákat és ez most se volt másképp a kocsmát úgy találták meg mintha minden nap odajárnának inni. Amint beléptek az ottaniak jól megbámulták őket ám ők biztosra vették, hogy a szakálluk hossza miatt csodálják őket ennyire. Odamentek a csaposhoz és kértek jó pár korsó sört. Ám első bele hörpintésükre kiköpték azt mivel ez a förmedvény, amit sörnek állítanak meg se közelítette azt az életadó nedűt, amit a törpék fogyasztanak szeretett földalatti városaikban. Gromol a csapat vezetője a csaposhoz szólt.

-          Te csapos mi ez a förmedvény, amit te sörnek állítasz be?!(panaszkodik idegesen Gromol)

-          Ez a városban kapható legfinomabb sör. (válaszolja le kicsinylően a csapos)

-          Ez?! Hihetetlen, hogy ti emberek mit meg nem tudtok inni.

-          Hihetetlen, hogy ti törpék mennyit tudtok nyafogni. (válaszolja egy a sarokban ülő sört szürcsölő férfi)

A törpék hírtelen mogorván odanéznek majd Gromol haragosan csak ennyit kérdez.

-          Te merészelted megsérteni a népemet?!

-          Igen én voltam az tán a szakálla benőtte a fülét?(gúnyolódik a csuklyás férfi)

Az ott ülők mind elkezdtek nevetni a törpéken, ám ekkor haragosan Gromol odament a férfihoz és azt mondta neki.

-          Nos ha így gondolja, akkor talán rendezzük ezt le férfi módjára!(mosolyodik el a bajusza alatt Gromol)

-          Nos, rendben van akkor hát a kardom fog beszélni helyettem!

Erre a törpék kezdtek el mély hangon röhögni az emberek nem értették min röhögnek ennyire majd Gromol felvilágosította őket.

-          Nos úgy hiszem ezt a sérelmet nem kard hanem kriglivel kell majd megvívnunk az nyer aki több krigli sört bír meginni!

-          A csuklyás férfi leveszi a fejéről a csuklyát majd mosolyogva csak annyit mond rendben hát akkor legyen de ha vesztesz akkor két szekérnyi sört hoztok ide!

-          Legyen!(ordítsa Gromol) Ám ha te vesztesz, akkor te füzeted ma mindenkinek a sörét!

-          Hmmm rendben van! Akkor hát Igyunk!

Ekkor a zenészek neki álltak zenélni és kőrbe állták a kocsmabeliek az asztalt. Az első kör hamar lement a másidik se okozott gondot a harmadik és a negyedik is könnyedén csúszott már alig fértek el az üres krigliktől az asztalon mikor a csuklyás férfi már kezdett rosszul lenni. Gromolon is lehetett látni, hogy a szakálla fölött már nincs minden rendben. Ám amikor a következő kör jött a csuklyás férfi egyszer csak az asztalba fejelt. Így egyértelműen Gromol győzött. A kocsmabeliek ujjongtak és a csapos nem bírta csapolni a sört. A törpék egész éjjel a kocsmában ittak még a rossz sör ellenére is tisztesen be tudtak rúgni. Másnap reggel a kocsmában hegyén, hátán aludtak az emberek. Volt, aki az asztalon volt, aki a széken és volt, akit egy hordóban ért a reggel. Gromol hamar felkelt és hatalmas másnaposság gyötörte ám meglepetésére a tegnapi ellenfele fent volt bár ő is a sarokban űrittette a tegnapról megmaradt ebédjét. Gromol odament hozzá és gratulált neki.

-          Nos, be kell, valljam, ember létedre jól bírod az ivást.

-          Nos nem sokan tudtak le inni engem de egy törpétől mi mást várhattam volna.

-          Hát örültem a találkozásnak most mennünk kell, hogy az igazi sérelmeinket meg toroljuk.

-          Nos én is örültem a találkozásnak de ha legközelebb találkozunk én fogok nyerni!(mondja jókedvvel majd visszafordul a sarokba hányni)

-          Nem hiszem én azt!(válaszolja Gromol).

Ekkor oda fut a csapos és a férfi kezébe nyomja a számlát. A férfi hirtelen elsápad, majd előveszi a tarisznyáját és oda adja a csaposnak. Ahogy kereste a tarisznyát Gromol szeme megcsillan, valamin a férfi nyakában logó nyakláncon egy agyar van.

-          Mond csak az ott egy vámpír fog a nyakláncodon? (kérdezi Gromol)

-          Igen!

Ekkor pólója alól előhúzza a nyakláncát és nem egy hanem vagy 30 vámpír fog látható rajta. Gromol nagyon meg lepődik.

-          Szép. Honnan szereztél ilyen sokat?

-          Nos én vadásztam le mindet.(hencegi a csuklyás)

-          Most jut eszembe még be se mutatkoztam én Gromol vagyok, a te személyedben kit tisztelhetek?

-          Nos én egy vámpír vadász vagyok a nevem nos arra már nem nagyon emlékszek általában csak vadásznak szoktak hívni.

-          Értem, nos vadász nem tudod, hogy hol találunk a Carstein családból való fattyakat?

-          Gromol…Gromol látom még nem vadásztál vámpírokra. Nagyon nehéz őket megtalálni mindig el vannak rejtőzve és nagyon nehéz őket megtalálni… de ami azt illeti, multkor itt járt egy John nevü boszorkány vadász és azt mondta, hogy a közelis kastélyban két napja láttak valakit és az a kastély pont a Carstein családé volt. Nem lepődnék meg, ha egy vérszívó tanyázna ott.

-          Ez remek akkor azt hiszem, indulunk is oda! És tessék a segítségedért itt van a sörök árának a fele.

-          Hehe ezért szeretem a törpéket. Ami azt illetni én is oda akartam menni és azt hiszem, nem árt, mellétek egy tapasztalt szóval azt ajánlom, kössünk békét és vadászuk le együtt a bestiát!

-          Ne haragudj meg vadász, de ez olyan dolog, amit a törpéknek egyedül kell megtenniük.

-          Ne hülyülj, már ezzel a badarsággal egyedül mind meghaltok ez nem egy ostoba ork vagy egy vad patkány ember ez egy intelligens ragadozó!

-          Az meglehet, de mi minden sérelmünket megtoroljuk és minden jótettet meg köszönünk, ez a törpe becsület ezt nem lehet félvállról venni most ha meg bocsájtasz mi indulunk!

Gromol felkelti, a társait azok gyorsan felkapják fegyvereiket és ki sétálnak a kocsmából. Kint felhős az idő és hűvös a levegő, mint egy hideg tavaszi napon. A kocsmát könnyedén megtalálták viszont a városból kivezető utat már nem sikerül nekik, körbe járják a város minden szegletét. Már idegesek mikor egy aranyos kislány sétál oda hozzájuk és mosolyogva megkérdezi tőlük.

-          Jó napot! Én Rose vagyok csak nem eltévedtek az urak?

-          Üdvözlöm én Gromol vagyok nem dehogyis tévedtünk el.(magyarázkodik Gromol)

-          Értem, csak mert én pont a kastély felé vezető kijárat felé tartok, ha gondolják, követhetnek.

-          Köszönöm, de azt hiszem mi is tudjuk, hol van.(fejét vakargatva mosolyog Gromol)

-          Akkor gondolom, ugyan arra megyünk, elvégre maguk is tudják, merre van.(mosolyog kedvesen Rose)

-          Hát válóban.

Rose elindul a kapu felé a törpék pedig mintha nem is őt követnék, mennek utána.

Mikor a kapuhoz érnek a kislányt meg állítsák az őrök.

-          Hát maga kis asszony hova megy egyedül ilyen borús időben?

-          Jó napot! Hát én azokkal a bácsiékál vagyok! (mutat a törpékre)

Ekkor oda érnek a törpék is.

-          Magukkal van ez a kislány?(kérdi az őr)

Gromol megvakarja, a fejét majd a szakállát ránéz a kis Rose-ra aki mint mindig csak aranyosan mosolyog. Majd határozottan annyit mond,

-          Igen velünk van.

-          És merre mennek, ha szabad tudnom?(kérdi gyanakodva az őr)

-          Meg nézzük a környéket.

-          Fegyverekkel?

-          Igen biztonságosabb, ha van nálunk fegyver.

-          Na, jó, de vigyázzanak a kislányra!

-          Minek néz minket? A törpék mindig megvédik azt, aki velük van!

Ekkor Rose tovább szökdécsel. Majd mikor kezdenek eltávolodni a várostól Gromol kérdezősködni kezd.

-          Mond Rose te hová tartasz?

-          Én fel a kastélyba ott vannak a testvéreim.

-          A testvéreid mit keresnek ott?!(kérdi ijedve Gromol)

-          Hát ott játszunk.(mosolyog Rose)

-          És mióta játszotok ott?

-          Háát két napja.(feleli Rose)

Gromol ekkor elmosolyodik. Majd hátra szól a többieknek, hogy valószínű, hogy őket látták ott. A törpék azért követik Rose-t. Csak hamar egy erdőhöz érkeznek ahol hatalmas a köd. Ám a törpék ettől nem ijednek meg és folytassák az útjukat. Már esteledik mire oda érnek a kastélyhoz. Rose mosolyogva be invitálja őket.

-          Gromor bácsi bejönnek önök is?

-          Ohh nagyon kedves, de azt hiszem nekünk mennünk kell.

-          De mindjárt esik az eső.(aggodalmaskodik Rose)

-          Ugyan egy törpének nem árt meg egy kis eső.

-          És odabent a kastélyban rengeteg finomabbnál finomabb sör van.

-          Sör?!(kiált fel Gromol) Nos ami azt illeti egy kicsit végül is maradhatunk.

-          Szuper!(kiált fel Rose)

Ekkor Gromolnak eszébe jut valami és gyorsan meg kérdezi Rose-t.

-          Nem azt mondtad, hogy csak játszani jártok fel ide?

-          De… de. (szomorodik el Rose és lábával a földet kapirgálja). De igazából itt lakunk.

Gromol meglepődik majd majd meg szólal.

-          És hogy, hogy ide költöztetek?

-          Hát meg tetszett a környék és ide költöztünk egy időre.

-          Értem… akkor azt hiszem nincs akadálya annak, hogy egy kicsit bemenjünk.

-          Juhu!(kiált fel Rose)

Ekkor kinyílik az ajtó és egy kislány lép elő.

-          Jó napot, Alice vagyok.(feleli kedves hangon)

-          Üdvözletem én Gromol vagyok.

-          Kerüljenek beljebb.(mondja Alice)

A törpéket be invitálják az ebédlőbe ahol rengeteg sörös hordó van. A törpék gyorsan neki is látnak kinyitni őket és mikor az első törpe bele meríti korsóját és iszik a sörből. Csak annyit mond „Ez fenséges”. Ekkor a törpék elkezdtek inni a sörből. Majd Gromol meg kérdezi.

-          Hölgyeim honnan szerezték ezt az ínycsiklandóan finom sört?

-          Nos, a legjobb sörfőzdéből hozattuk.

-          Mennyei!

Ekkor belép Alyx-is majd köszön a törpéknek.

-          Szép jó estét. Én Alyx vagyok.

-          Üdvözletem én Gromol vagyok.

-          Köszönöm, hogy haza kisérték a kis húgomat hálás vagyok önöknek. Hogy tudnám ezt meg köszönni önöknek?

-          Ugyan kérem semmiség ez a rendkívül finom sör mindenért kárpótol.

-          Nos, ennek örülök. Gondolom, elfáradtak az úton óhajtanak valami ételt is?

-          Az nagyon jól esne.

-          Rendben akkor mindjárt hozzuk az ételt.

Ekkor a három testvér kisétál a teremből és magára hagyja a jókedvű törpéket, akik az ivás közepette jó kis sztorikat mesélnek egymásnak. Ám hírtelen kopogást hallanak, a kis Rose oda fut és kinyissa a hatalmas ajtót. Ekkor egy csuklyás férfit pillantanak meg és vagy 50 fáklyával és karóval felszerelt városi embert mögötte. A kis Rose aranyos hangon csak annyit mond.

-          Jó napot miben segíthete…

Ekkor a csuklyás férfi egy nyilat lőtt át Rose szívén, amitől a kislány hátra repült és bele szállt a falba. A törpék megriadtak majd fegyverükért nyúltak oda szaladtak Rose-hoz és gyorsan kiszedték belőle a nyílvesszőt.

-          Ki vagy te?! (üvölti Gromol)

-          Meg se ismersz Gromol barátom én vagyok az Vadász.

-          Te… te mért tetted ezt?! Mért ez csak egy ártatlan kislány volt!

-          Ugyan ugyan Gromol ez egy vámpír volt a von Carstein család sarja.

-          Hogy mi?! Az lehetetlen.

-          Hát pedig nézd csak meg szerinted életben lenne még egy kis gyerek, ha átlőnék a szívét?

Ekkor Rose kinyissa szemeit és kis kezét oda teszi a szívéhez.

-          Rose kis asszony ez igaz?(kérdi aggódva Gromol)

-          i...igen(sírja el magát Rose)

Ekkor megjelent a két testvér is, akik gyorsan oda futottak Rose-hoz és átölelik.

-          Jól vagy Rose?!(kérdi sírva Alice)

-          Nincs semmi bajod?!(Kérdi síró hangon Alyx)

-          Ni… nincs semmi bajom.(mondja Rose szenvedő hangon)

Ekkor Vadász befutott az épületbe átugorta a törpéket és egyik kezében lévő nyílpuskájával belelőtt egy nyilat Alyx szívébe a másik kezében lévő ezüst kardal pedig átszúrta Alice szívét. Ekkor Vadász csak nevetett.

-          Hehehe itt ér a vég benneteket szörnyek, könnyű volt titeket megölni!

-          Ég önnel Gromol bácsi.(szólal meg nehezen Alyx)

-          He még beszélni próbálsz ostoba ezek mind ezüstből készültek nem szimpla fémből, bár látszik rajtatok, hogy a Carstein családból származtok egy szimpla vámpír már belehalt volna egy ilyenbe de a Carstein család híres volt az ellenállóságukról. Ám még egy ilyen támadást még ti sem éltek túl!

Ekkor Vadász előveszi ezüst tőrét az övéről és Rose felé közeledik mikor Gromol megszólal.

-          Vadász hagyd őket békén!

-          Mi hát nem meg akartad bosszulni őseiden ért sérelmeidet?

-          Igen, de láthatóan ők nem azok akiket mi kerestünk bár egy családból valóak mégsem érdemlik meg a halált!

-          Ostoba ezek manipuláltak téged nem veszed észre majd miután megöltem őket abba marad a varázslat hatása.

Ekkor gyorsan bele akarja szúrni Rose szívébe a tőrt de Gromol rá ugrik Vadászra és a tőr Rose feje mellé vágódik be.

-          Te! Te ostoba meg akadályozod, hogy megöljek egy szörnyet akkor már te is az ő szolgájuk vagy és pusztulnod kell!

Ekkor Vadász előkap egy kardot és neki támad Gromolnak. A falusiak erre megindulnak és megtámadják a törpéket.

-          Ne feledjétek, a törpék mindent meghálálnak és minden őket ért sérelmet meg torolnak harcra fel!

Ekkor a törpék neki rohantak a falusiaknak ám hírtelen az ajtó becsukódott a falusiak orra előtt. Pár másodperc múlva fémcsattanást és fatöréseket lehetett hallani majd halálsikolyok lepték el a levegőt és könyörgések ám a csata zajai egy percig sem tartottak aztán elmúltak. A míg a törpék és Gromol figyelme máshova szegeződött Vadász neki rontott Gromolnak ám Rose elé ugrott és hasába szúródott a kard. Erre Gromol nagyon ideges lett és lendületből levágta hatalmas bárdjával vadász két lábát. Majd oda sietett Rose hoz és kihúzta hasából a kardot Rose már haldoklott.

-          Rose meg mentette az életem, hogy tudnám ezt meg hálálni önnek?

-          Ma… maradjon életben Gromol bá..báá … csi.

Majd Rose szeme épp lecsukódni készült mikor. Gromol felkapta Rose-t és sietve oda vitte Vadász hoz, aki éppen hörgött és halálán volt.

-          Rose igyál a véréből attól jobban leszel!

-          Ne… nem. (mondja halálán Rose)

-          De mért nem?!

-          me… mert megígértem valakinek.

Ekkor Gromol letette Rose-t a földre felkelt és gyorsan elfutott egy krigliért. Pár másodperc múlva vissza futott Rose-hoz a lány már élőholtként is alig élt. Gromol kiszedte a falból Vadász tőrét majd oda sétált hozzá felemelte a fejét letette a földre a tőrt és alá tette a nyaka alá tette a kriglit. Ezután felvette a tőrt és elvágta Vadász nyakát és a vérét a kriglibe folyatta. A krigli hamar megtelt majd felvette és oda ment az ekkora már kábult Rose-hoz és megitatta vele a vért. Ez úgy látszott használt, mert csak hamar magához tért. Majd ennyit mondott.

-          Köszönöm.

Gromol halkan oda suttogta.

-          Nincs mit.

Ekkor a törpék gyorsan kiszedték az ezüst tárgyakat Alyx-ból és Alice-ből. Majd óvatosan felemelték őket és felvitték az emeletre a koporsóikba. A törpék nem akarták egyedül hagyni hátha rosszabbodik az állapotuk vagy a falusiak megtámadják őket.  Miután letették őket aludni kimentek megnézni mi történt a falusiakkal. Amikor kinyitották a kaput nem találtak senkit csupán vérfoltokat láttak ám a biztonság kedvé ért őrséget álltak nehogy visszatérjenek. Pár nap múlva Gromol és társai épp a kalandjaikkal dicsekednek, egy mással mikor a lépcsőn megjelenik a három testvér. A törpék ennek nagyon megőrülnek, bár nem tudják jót vagy rosszat tettek-e. A három testvér amint meg lássa Gromol-t oda futnak hozzá és átölelik.

-          Köszönjük szépen, hogy meg mentett minket Gromol bácsi.(mondja boldogan a három kislány)

-          Ugyan ugyan sokat segítettek nekünk ez volt a leg kevesebb.

-          És mondjátok, csak valójában kik vagytok ti?

Ekkor hirtelen elengedik Gromolt és nagy komolysággal meg szólal Alyx.

-          Én Alyx von Carstein vagyok a Carstein család 1.számú leszármazottja és örököse illetve Vlad von Carstein és Isabella von Carstein első szülött gyermeke.

-          Én Rose von Carstein vagyok a Carstein család 2.számú leszármazottja és örököse illetve Vlad von Carstein és isabella von Carstein család másod szülött gyermeke.

-          Én Alice von Carstein vagyok a Carstein család 3.számú leszármazottja és örököse illetve Vlad von Carstein és isabella von Carstein harmad szülött gyermeke.

Gromol meglepődik.

-          Tudjátok mi azért jöttünk, hogy bosszút álljunk a Carstein családon azért amit az őseinkkel tett.

-          És mit tettek?(kérdezi aranyos hangon Rose)

-          Szörnyűséget lemészároltak egy egész Birodalmi várost ahol a legnagyobb törpe sörfőző az apám mutatta be az embereknek a törpék legfinomabb sörét a receptet csakis ő tudta, de a csata után nem találták meg se őt se a receptét. Ez olyan gaztett amiért valakinek lakolnia kell!

-          És mi ezt, hogy tudnánk jóvátenni?

Gromol gondolkodik, majd megs

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr872608552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.