Warhammer A Zöld Vér.

2011. január 25. 20:24 - gerry666

                                     Warhammer

                                            A zöld vér.

Egy verőfényes reggelen egy hatalmas ork csürhe jelenik meg egy piciny falu láthatárán. Amint a korán reggel felkelt favágó meglássa a zöld förtelmeket azonnal meg kongassa a falu templomának a harangját, amelynek a hangjára a falu béliek azonnal felriadnak álmukból. Hamar felöltöznek és kifutnak a főtérre ahol már a favágó meséli, hogy mit látott. A falubeliek azonnal a falu végére futnak megnézni, hogy igaz-e amit a favágó mesélt. Balszerencséjükre a favágó nem arról volt híres, hogy hazudott volna így szemük elé tárult a hatalmas vaddisznókon lovagló ork horda. Ekkor mindenki elfutott fegyverért bár a faluban kevés fegyver volt a parasztok mindent felhasználtak, amit találtak vasvilla, székláb, kötelek, sőt deszkából pajzsokat is készítettek. A nádjából 200 főt számláló falu ellen, mint egy 1500 fős ork horda menetelt.

 A falubeliek nem akartak meghalni így a közeli kastélyba menekültek, ami már évszázadok óta üresen állt. Ám a mendemondák miatt senki, nem mert bemenni, aki pedig mégis azt nem látták többé. De most nem volt kérdés, hogy be menjenek-e hiszen a faluban maradni öngyilkosság lett volna. Több oka van, hogy pont a kastélyba menekültek egyrészt azt sokkal könnyebben meg lehetett védeni másrészt lehet, hogy az orkok csak átfutnak gyorsan a falun és nem fogja érdekelni őket a harcképtelen parasztok. Így hát megindultak a romos kastély felé, ami ahogy közeledtek úgy lett egyre félelmetesebb. Amikor megérkeztek a kapu zárva volt, de mikor be akarták törni hírtelen kinyílt és a falu béliek beözönlöttek a kastély falain belülre. A kaput gyorsan elbarikádozták a nőket és a gyerekeket biztonságos helyre vitték és reménykedtek, hogy az orkok nem támadják meg őket. Sajnos a sors fintora, hogy az orkok a faluban meg álltak és meg pihentek. Csak hamar feltűnt nekik, hogy harcra éhesek mégsem találnak a faluban senkit. Mivel az orkok nem gondolkodásukról híresek így nem tudták mi lehet és már tovább haladtak volna mikor a kastélyból denevérek kezdtek elrepülni, amire az orkok felfigyeltek és megindultak a kastély felé. A kastélyban a favágó nyitotta ki a kastély egyik rejtett zugát ahonnan özönlöttek ki a denevérek. A többiek ezért nagyon idegesek lettek elkapták a favágót és gyors máglyát állítottak fel neki. Amikor is az egyik kíváncsiskodó falu béli bement a rejtett szobába. Sötét volt a fáklyával is alig lehetett látni valamit. A szobában csupán gyerekjátékok és 3 koporsó volt. Eközben meg gyújtották a máglyát a favágó alatt, aki hatalmasat ordított a falubeliek pedig istenkáromló szavakkal sújtották szerencsétlen embert. Ekkor a tömegből oda szaladt a favágó kis fia és sírva könyörgött, hogy ne tegyék ezt ám a falu béliek elkapták a kisfiút és apja sorsára akarták vetni mikor a rejtett szobából egy vérfagyasztó üvöltést hallottak meg. A máglyaparázsló tüze egyszer csak ki aludt és mindenkit kirázott a hideg. Hírtelen halálfélelem töltötte meg a levegőt. A rejtett szobából pedig kislány kacajok szűrődtek ki. Ám nem volt idő elmélkedni, mert az ork horda nekiállt betörni a kastély kapuját. Mindenki odaszaladt tartani a kaput. Egyedül a favágó gyermeke maradt ott, hogy kiszabadítsa apját. A gyermek a szobából 3 kislányt pillant, meg, ahogy elő jönnek nagy vidámsággal.  A három lány bár kedvesen nézett ki mégis valahogy félelmetesnek hatottak a kisfiú számára. Ám a kislányok oda sétáltak a kis fiúhoz majd kedves hangon kérdezték tőle.

-          Szia, az én nevem Alice, téged, hogy hívnak?

-          Szia en… engem John-nak hívnak

-          Segítsünk John?(kérdi kedves mosolygással Alice)

-          I… Igen.

Ekkora a három testvér hamar lesegíti a korosodó bácsit a máglyáról.

-          Köszönöm hölgyeim a segítséget. (mondja a favágó)

-          Nem tesz semmit.(mondja Alice)

-          Én is nagyon szépen köszönöm. (vágja közbe John)

-          Tényleg semmiség.

-          Hálával tartozunk önöknek, de az orkok mindjárt betörnek ide és akkor mind meg halunk!

Ebben a pillanatban az orkok betörik a kaput és hatalmas mészárlást rendeznek a falubeliek között. A vad orkok ellen a parasztoknak esélyük sincs, mindenki próbál harcolni egyedül a három testvér, röhög hatalmasakat. A favágó felkapja baltáját és egy közeli ork fejébe vájja azt. Ám az orkok csak özönlenek, amikor egy csapat ork meg támadja, a kislányokat John felkap egy husángot és azzal próbálja megvédeni őket. Ám az egyik ork elkapja, és már vágná le az ork a kisfiút, amikor az éppen meglendült kardot Rose megalítsa a puszta kezével. A kisfiú hírtelen megrémül, és nem érti, hogy csinálta ezt. Az orkok csak próbálják levágni kardjukkal Rose-t, de ő, kitér a csapások elől, sőt az ugrások közben letépi az orkok fejét. A kisfiú megrémül és elkezd sírni. Az apja erre hírtelen oda figyel, és amíg figyelme máshova szegeződik egy ork a buzogányával leüti őt. A kisfiú ezt észreveszi és gyorsan sírva oda szalad az apukájához. Miközben apja agyvelejét próbálja össze kaparni a padlóról az orkok szinte mindenkit megölnek. Csupán a három kislány harcol ellenük. Az orkok egyszer csak meg állnak és az amúgy se kis termetű orkokhoz képest egy hatalmas ork főnök jön be a kapun, aki elől szinte menekülnek az orkok aki az útjába kerül azt levágja.  A termetes okr főnök oda sétál a kislányokhoz és mély ordító hangon megszólal az ork nyelvezet sajátosságával meg fűszerezve.

-          Waaagh!(üvölti az ork) apró kis kökök kik vagytok ti ho így meg sígyenititek a seregem!

-          Na megjött a fő bunkó.(mondja szerény hangon Alyx)

-          Apró póndró kinek képzelöd magadat?

-          Én Alyx von Carstein vagyok. Vlad von Carstein és Isabella von Carstein 1. gyermeke. Illetve a Carstein család 1.számú örököse és leszármazottja.

-          hööö? ca..cacartein mi?!!! Apró kis féreg eltapólak és ki tépem a beledet!

-          Alyx óriásit nevet majd csak annyit mond: Na, gyere.

-          Jaj, már megint neki marad a jó móka! (durcáskodik Alice)

Ekkor a hatalmas ork neki ront a kis Alyx nak. Ám ő könnyedén elugrik a támadás elől és az ork főnök az orkokba csapódik. Erre az ork még idegesebb lesz és nekiront még 1x Alyx nak ám ő ismét kitér előtte és ork bandáját ritkítja meg. A kislányok csak röhögnek. Ám a nagy röhögésben Alyx-ot lefogja két ork. Ám ő mind kettőt nekivágja a felé közeledő Ork-nak. Pár perc után az Ork már nagyon ideges.

-          Te gyáva féreg! Hacój mint egy féfi!

-          Na, ha ezt akarod. (mosolyodik el Alyx)

Ekkor Alyx előkap, egy hatalmas könyvet elkezdi lapozgatni majd egy furcsa imát mór mol hírtelen az ork vezérnek elkezd rothadni a bőre,a csontja az izmai. Illetve a páncélja elkezd rozsdásodni.

-          Mit müvee velem?!(kérdi az ork)

-          Ne aggódj csak ki egyenlítettem a küzdelmet.(kacagja el magát Alyx)

Ekkor nekiront Alyx az Hatalmas Orknak és ő egyetlen jól irányzott mozdulattal letépi a jobb karját.

-Te…te átkozott ribanc kinek képzeled te magad?! Ezért meg öllek!

Ekkor az ork neki ront megint Alyx nak ám ő csak félre ugrik és elgáncsolja az orkot. Majd amíg a földön fekszik, letépi a bal lábát.

-          ÁáÁáÁáÁ(Kiált fájdalmasan az ork)

Az ork hátára fekszik majd kezével meg támassza magát. Alyx pedig hatalmas mosollyal csak szép lassan közeledik, hozzá miközben halkan kacag. A rátámadó orkokat egyszerűen csak arrébb löki. Az ork főnök pedig próbál hátrálni és közben a következőt mondogassa Alyx nak.

-          Nem félek tőled! Nem félek egy embe gyerektő nem én!

Ekkor odaért Alyx. Feje a földet nézte haja pedig eltakarta szemeit ám hirtelen felnézett a vigyora füléig ért és a kacagása óriási lett. Megfogta az ork főnök nyakát és felemelte.

-          Te ostoba szánalmas féreg. Hogy merészeltél felébreszteni minket álmunkból?!

-          Dögölj meg!

Ekkor Alyx eltörte az ork nyakát majd megfogta a fejét és neki hajította az orkoknak úgy, hogy a feje a kezében maradjon aztán felemelte az ork főnök fejét. Ekkor látva az orkok, hogy a főnökük meghalt megijedtek és nekiálltak menekülni. Az orkok egymást taposva futottak ki a kastélyból ahol hétágra sütött a nap. Gyorsan felpattantak disznóikra és elfutottak.

Eközben Rose és Alice a kis John-t nyugtatták.

-          Nyugodj meg ha akarod én vissza hozhatom!(mondja aranyosan Alice)

-          Ho… hogyan? (hagyja abba a kisfiú a sírást)

-          Hát csak figyelj. (mosolyodik el Alice)

Ekkor John apja egyszer csak megmozdult és felkelt. Bár a feje bevolt zúzva John nagyon örült és átölelte az apját.

-          Apa jól vagy? (kérdezi aggódva John)

Ám apja nem válaszol, egyszerűen csak hörög.

-          Apa! Apa! mi van veled?!

Ekkor Rose nyugodt hangon megszólal.

-          Ő már nem az apád csak egy halott szolga, ami azt teszi, amit mi akarunk.

-          Halott, de hisz él? Itt áll előttem és… ő nem halott.

-          De hát a saját szemeddel láttad, ahogy kiloccsantották az agyát.

-          De apa jól van neki semmi baja.(a fiún az őrület jelei mutatkoznak ekkor)

-          Nos ha valóban így gondolod…

Ekkor a favágó átöleli John-t. Nagyon örült örömkönnyek hullottak a szeméből majd az apja megszólalt.

-          Fiam. Szeretném, ha mostantól Alice-t, Rose-t és Alyx-ot szolgálnád.

-          Jó apa úgy lesz, csak maradj velem.

-          Veled maradok örökre…

Ekkor a kapu becsukódik és a három testvér arcán gonosz vigyor jelenik meg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr352613388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.