A szív

2015. június 21. 19:35 - Serrath

3102478-bloodofasaheim.jpg

Kegyetlen csata folyik a káosz egyik borzasztó csatahajóján a hiperűr mélyén.
Az ádáz gépezet tehetetlenül sodródik, miközben az űrfarkasok elveszettnek hitt századának egy elit osztaga vív élet-halál harcot a hajó irányításához szükséges energiacellákért, e nélkül ugyanis ők is a hiperűrben ragadnak.

wolves.png

 

Bulveye csapata alig néhány méterre van a szervízközponttól, ahonnan egyenes az út az energiaellátó rendszerekig.
- Beásták magukat kapitány és elfogyott a gránátunk! Mitévők legyünk? - érdeklődik Zanth testvér, miközben a folyosó túlsó végén lévő nagy helyiségre mutat, ahol két nehéz boltert ágyaztak be a tetemsánc mögé a káosz fattyai.
Jelentős veszteségek nélkül nem tehetünk kárt bennük, az már biztos - vélekedik a farkasúr - négy bolterünkben van még lőszer, azok a tárak sincsenek tele. A következő helyiségben ha nem találunk megfelelő utánpótlást, akkor mindenhol közelharcra kényszerülünk. A két nehézboltert lehetőleg épségben kéne megkaparintanunk, mielőtt ránk pazarolják belőlük az összes lőszert.
- Uram! - szól közbe Groham - Egy plazmagránátot tudok készíteni a szervo-kar energiacellájából, de akkor félő nem lesz elegendő energia elszállítani a rakományt, amiért jöttünk.
Bulveye nehéz helyzet elé kerül, most sodorja veszélybe a küldetésüket, vagy később. - Készítsd el. - mondja nem túl sok töprengés után.
Csatatestvére bólint, és azonnal az irányított kar segítségével egy konzolt vesz le a hátán lévő energiaforrásról. Kéken világító cella amint lecsatlakozik, a kar erőtlenebbnek és lassabbnak is tűnik.
Feje fölött megfordul, majd keze felett tartja  tömény energiát. - Készüljetek! Amint robbant rohamozni kell! - Néma hallgatást beleegyezésnek vette. A kar elengedi tartalmát, az a gárdista kék páncélkesztyűjére pottyan, és mielőtt jelentősebb kárt tehetne védelmében, egy erőteljes mozdulattal hajítja el a hullákból álló sánc felé.

Az idő lelassulni látszik, ahogy a gárdisták testét mesterségesen tölti fel csatapáncéljuk adrenalinnal. A lassan forgó tárgy szabályos pályán halad el az áruló halandók között, egyenesen a terem közepére, ahol a padlóra érkezve hajszálrepedés keletkezik. A benne tárolt energia a rést kihasználva, kékes-szürke lökéshullám formájában szabadul fel, szilánkjaira szabdalva a tárolót.
A nehézbolteres halandókat keresztül hajítja a tetemrakáson, egyenesen a folyosó közepére.
Ez az a pillanat, amikor érces csatakiáltás kíséretében indulnak rohamra. Vált vállnak vetve rontanak rájuk a folyosón lévőket egyszerűen agyon taposva.
A helyiség tárolókkal, és ládákkal van teli, melyek alkatrészeket és szerszámokat tartalmaznak. Nem egy közülük még tartalmazza a birodalmi jelzéseket is. Valószínűleg sok zsákmányolt.
Néhány működésképtelen szervitor borult fel a lökéshullám miatt, amik feltehetően az itteni mérnökök munkáját segítették.
Bent legalább 50 ellenséges káoszhívő, egyszerű ember mind. Egyszerű ruházatban és sokféle fegyverrel. Még a birodalmi gárda is túlpáncélozott hozzájuk képest.
A farkasok könnyen átgázolnak rajtuk. A hitbuzgóságuk és istentelen isteneik nem engedik megtörni őket, az utolsókig küzdenek. Alig néhány perc alatt szétcincálják őket.
A roham befejeztével négy csatatestvér azonnal elkezdi átkutatni a hullákat és ládákat, lőszert keresnek. Hárman hátvédként szolgálnak. A többiek pedig biztosítják a helyszín többi bejáratát.
Bulveye A nehéz bolterek felett áll fejét rázva. Az egyiket odaadja Skua csatatestvérének - Ez még működőképes, a másik nem, és lőszer se maradt benne. Oszd be! -
- Igen is kapitány! - s azzal magához veszi új fegyverét. A káosz szentségtelen ikonjai lógnak rajta láncokon. Egy mozdulattal távolítja el a nem kívánatos jeleket. Ezt leszámítva szabvány birodalmi fegyver, nemigen fertőzte még meg szellemét a romlás.
Groham a szervitorokat vizsgálja, amikor a farkasúr felé áll. - Működnek még? -
- Nem mernék mérget venni rá uram. És a programozásukban sem vagyok biztos. Mindazonáltal nem hagyhatjuk itt őket így. Ez a két szervókar, és az energiacelláik még hasznosak. - Mutatja a hátukra fordítva őket a technogárdista a nyitott paneleket.
Leveszi páncélja hátelemét, melyre a szervo-kar is erősítve van, a három szabad csatlakozóból kettőre a szervitorokról eltávolított karokat helyezi. Beigazítja a helyére, majd rögzíti őket. Az egyiket a földön heverő láncok egyikének segítségével összeköti, és rögzíti a hátelemhez.
Mikor visszaveszi a háti elemet, a szabad kar esetlenül hull le mellette.
Szervo karja segítségével eltávolítja az energiacellákat a testekből, majd saját energiaforrását erősíti vele.
Az első cella beillesztése után látványos erőre kap a kar, amivel behelyezte. A második pedig mozgásra bírja a szabadon lógó kart is.
Bulveye végignézi a folyamatot, bár túl sok érdeklődést nem mutat a technológia iránt. Működjön és ölni tudjon vele, neki csak ez a fontos.
Relof jelenik meg mellette - Parancsnok, két bolter plusz öt teli tár. Ennyi, amit össze tudunk szedni.
- A tárakat osszátok ki, akinek csak jut, legyen fél tár lőszere bolterében. A nehéz boltert is visszük, így már hathatós távolsági harcot vívhatunk.
- Igen uram! - bólint, majd elkezdik testvéreik között kiosztani a kincsként kezelendő felszerelést.

A következő szabályos elrendeződésű folyosórendszer az energiacellák helyszíne, amiért jöttek.
Egy híd köti össze a hajó gyomrában lévő óriási szakadék felett. Ez az üres terület a milliónyi szervizút miatt kialakított hely a hajó szíve, a motortér körül.
Hatalmas hengerekben vannak a cellák, melyek a hajó reaktorait táplálják. Legalább száz reaktor, mely szükséges egy ilyen méretű csatahajó működtetéséhez
Minimum harminc egységre lesz szükségük, ami azt jelenti, hogy a csapat negyede, négy gárdista és Groham csak cipekedni fognak és harcképtelen lesznek. Ez a felállás nagyon nem tetszik a vezérnek, de nincs egyéb lehetőségük.
A hídon áthaladva két bolteres és a nehéz bolteres csatatestvér marad hátvédnek, a többiek módszeren átfésülik a területet.
Groham két szervó-karja segítségével elkezdi a cellák kibontását a reaktorokból. - A hajó vezérlése és fegyverzete az első aminek a celláját eltávolítom - mondja, talán hogy teljen az idő, Bulveye sose tudta, de rá hagyja a dolgot - Ezt követően jönnek a belső biztonsági rendszerek. - A hatalmas fém hengereket folyamatosan adogatja testvéreinek, kik akár törékeny kincs, vigyáznak az értékes árura.
Alig tíz perc alatt náluk a szükséges cellamennyiség, amikor felordít a nehéz bolter.
Skuma üvöltve szórja az áldást a híd túloldalán megjelent áruló gárdistáknak. Mellette Thormod és Kiot precíz, egyes lövések segítségével igyekszik sakkban tartani ellenfeleiket.
A túloldalon az ajtóban legalább 8 lázbaltás őrjöngő van, és a korábban legyőzött idéző is, ki most is sisak nélkül, vad gyűlölettel fürkészi a farkasokat.
- Akinél cella van, hátul marad bármi történjen! - szólal meg minden testvér sisakjában a parancs.
Thormod fegyvere kiürül, visszahátrál, miközben Gnup veszi át a helyét. - Ezt nem tudjuk sokáig így tartani parancsnok! - szólal meg Skuma a sisakrádión keresztül.
- Rendeződünk idebent, aztán gyertek vissza ti is a hídról! - válaszolja Bulveye - Most!
A tűz abbamarad, villámgyorsan, hosszú léptekkel vonulnak vissza a bejárat nyújtotta fedezék mögé.
Ezt kihasználva, a vad őrjöngők rohamot indítanak a hídon, pisztolyaik biztosította fedező tűz kíséretében. A boszorkánymester alig lemaradva mögöttük, terminátor páncélban, minden lépése egy-egy döndülés, titáni erőről tanúskodik.
A rohamot a vezérrel az élen öten fogadják. A szűk helynek köszönhetően a létszámfölény egyik félnél sem érvényesül.
Visító lánckardok akaszkodnak egymásnak, majd a varázsló, társait nem kímélve furakodik előre, hogy megküzdjön a legfőbb farkassal.
Két árulót taszít a földre, majd Gnup kapja az első ütést. Veszedelmes buzogánya óriási ütést mér fejére, melyről darabokban repül re a harci sisak. A lendület miatt azonnal hanyatt vágódik, ám testvérei védelmezőn lépnek elé, hogy az ellen ne használhassa ki hátrányos helyzetét.
A földön fekvő őrjöngők egyike mozdulatlanul hever, míg a másik, oldalán nyílt páncéljával próbál talpra kászálódni, ám a sérülés gátolja a mozgásban. A farkasok egyike hátulról azonnal ad egy mindent eldöntő fejlövést a tömegen keresztül.
Nyílván Niall, piszok jó lövész - véli Bulveye miközben a vele hadakozó áruló testvérek támadásait hárítja játszi könnyedséggel.
A rá rontó varázsló csapása azonban majdnem ledönti lábáról. Az emberfeletti erő még egy ilyen öltözetben lévő ellenféltől is szokatlan, ám látja a szemében égő, mindent felperzselő tüzet. Démon szállta meg, onnan nyeri irdatlan hatalmát. Egyedül nem fogok bírni vele.
Mellette Skuma rést talál ellenfele védelmén, és sikerül megsebesíteni a páncélon keresztül is annak fegyverforgató karját. Fegyverét elejtve pisztolyával ront rá a farkasra, ám a vadász már vérszagot fogott. Semmi sem állhat többé a vad és áldozata közé. Hagyja, hogy vállára csapjon a pisztoly markolatával, elkapja kezét, és egy erőteljes mozdulattal eltöri. A védtelen áldozat előtt heverő lánckardot lábával a levegőbe repítve megfogja, és immáron két fegyverrel cincálja szét az áruló páncélját és testét.
A süvítő lánckardok fogai újra és újra belekapnak a rángó húsba, egyre mélyebbre hatolva a már csak vonagló, élettelen testben.
Kiot ezalatt két ellenfelet próbál hátrébb taszítani, hogy egy kis teret nyerjen. Nem erőssége a belharc, és ormótlan hatalmas fejszének csúfolt acél tákolmánya is alkalmatlan a feladatra. A nyelét két kézre fogva vágja hasba egyszerre mindkét őrjöngőt, de az egyiknek sikerül egy harci kést döfnie a lábába.
A fájdalom veszett kutyává változtatja Kiotot, aki azonnal minden védelmét feladva egy mindent eldöntő csapást mér a sebzés okozójára. Hatalmas fegyverével szabályosan ketté hasítja. Ezáltal lehetőséget adva a másik eretneknek, aki gyomron döfi, és azonnal megtöri lendületét.
Bolverk testvér nyers brutalitással ragadja meg a vállát, és rántja maga mögé a földre a súlyosan sebesült testvérét, és veszi át a helyét a csatasorban.
Bulveye határozott taktikával hárít minden ellene irányuló támadást, amivel a megvadult varázsló próbálkozik, ám villámló fegyvere így is sebet ejt rajta a páncélján keresztül minden egyes kivédett csapás során.
- Hamarosan véged lesz, bármilyen harcos is vagy, a hiperűr villámait semmilyen átkozott nem viselheti sokáig, aki nem az igaz istenek követője! Bukott vagy! - kárörvend a boszorkánymester, majd ismét és ismét lecsap, az ütés talál, és a mellvértje behorpad a farkasvezérnek.
A fájdalom és a tehetetlenség sebzett vaddá változtatja a vezért, aki mindent félredobva, veszett vad módjára veti magát ellenfelére. Erőt merít a fájdalomból, és hibát vét az ösztönei okán.
A rohamot a buzogány alulról, nagy ívben érkező feje szakítja meg, mely egyenesen lágyékon találja, és a varázsló feje felett, nagy ívben repíti a híd közepére.
Szikrák rázzák és rángatják a testét, öntudatlanul, vadul vergődve hull a földre. A vezért legyőzték, és a káosz szolgája elégedetten nevet fel. Diadalittasan emeli fel fegyvereit ellenfele láttán, majd a még harcképesek felé fordul, akik az utolsó kísérőjét is legyőzték - Ti jöttök férgek! Halljatok meg a halott császárotokért! - mondja elégedetten, majd fogadja a rá rontó farkasokat.
Hroart leveti a hídról, a mélybe, Ospak ugyan eléri páncélját, ám a masszív keramiton nem hatol át az egyszerű fegyver. Öklével vág az oldalába és taszítja le magáról. Ornt fegyvereivel zúzza véres péppé.
A rohamozó ellenfelek elfogynak, a többi farkas egyszerre emeli célra az összes lőfegyverét, és vad pergőtűzben törnek ki.
A boszorkánymester hanyag mozdulattal emeli fel buzogányt szorongató kezét miközben kántál, majd láthatatlan burok veszi körbe, melyről az összes lövedék lepattan.
- Nem árthattok nekem kutyák! Halott császár nem ad oly hatalmat, mint az igaz istenek! - Vihog, szórakoztatja a farkasok tehetetlensége, majd Groham lép elő a farkasok közül. - Erre mit mondanak az átokverte isteneid idéző? - Egyik szervo-karja magasra emeli a cellát, mit oly masszívan fog, és a varázsló mellé hajítja. Az óriási robbanás letaszítja lábáról a farkasokat, messzire löki Bulveye-t, az Igehorzót továbbra is megóvja a mező körülötte.
- Háhh! - röhög gúnyosan - Mondtam hitvány kutya! Nem árthatsz nekem!
- Neked nem is pojáca - szól az egyik pimasz csatatestvér, majd a hídra mutat az irdatlan súlyú páncélban lévő eretnek alatt, melyen hatalmas lyuk és sérülések keletkeztek a robbanástól. - Lőjétek! A hidat körülötte!
Az Igehozók eretnek varázslója gyűlölettel teli tekintettel nézi végig tehetetlenül azt a néhány szívdobbanásnyi időt, míg a hidat ripityára lövik körülötte a megmaradt lőszereikkel a farkasok.
A szerkezet a lövéseket is elnyomó nyikordulással adja meg magát a tehernek, és jókora darab szakad le az átkozottal együtt, s hull alá a mélybe!
A farkasfalka rohan vezérükhöz, ki már igyekszik önerőből talpra állítani irdatlan, páncélozott testét.
- Megvan minden? - érdeklődik a technogárdistától
- Mind nálunk van, most már csak ki kell jutnunk innen uram! -
Bulveye bólintott, majd intett, és elindultak a csapatszállítóhoz.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr687562186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.