Riasztás!

2015. július 12. 19:02 - Serrath

Az ágyat három szervitor és Asvor Gyógyszerész testvér veszik körül.
Segédei mellett óriásinak tűnő űrgárdistán orvosi köntös és gumikesztyűk vannak. Arcát orvosi maszk takarja. Az öltözékét gazdagon borítja páciense vére.
Az oldalsó konzolon lévő kijelzőket figyeli. Állít a gépen, majd újabb piros színű ampulla csatlakozik a Bulveye-re kötött rendszerre. A tégely lassan kiürül, és a vöröslő csík végigszalad az átlátszó műanyagcsöveken, egészen a vezér testéig.
A végtagjai megrándulnak, a csatatestvér megrázza a fejét. Kioszt néhány utasítást a félig robot, félig ember segédeknek, majd kilép a sterilizált szobából.
A műtőszoba plasztik ablaka előtt feszült némaságba burkolózó tömeg figyel. A hajó és a farkasok fontosabb személyei. A levegőben tapintható az idegesség.
- Mondd Asvor testvér, hogy ma Kiot volt az utolsó, kit maga mellé szólít szeretett Császárunk - bizakodón könyörög Folthen kapitány, a Vasfarkas halandó kapitánya.

A hatalmas orvos némán megrázza a fejét, miközben fejti le magáról a gumikesztyűit és orvosi maszkját.
A veszteség súlya talán, ami nem engedi társaira emelni tekintetést, tudván az elkerülhetetlent. Szóra nyitná száját, de nincs gondolat, mely kikívánkozna belőle. Csalódott és csalódást okozott. Szeretett vezérüknek alig néhány órája van hátra.
Torvald együtt érzően vállára teszi kezét - Tudjuk, hogy mindent megtettél testvér. Eljött az ő ideje. - mondja a fém ridegségével az öreg rúnapap.
Int két tanoncának, kiadva a néma parancsot az előkészületekre, majd a többiekhez szól - Testvéreim, barátaim! - ragadja magával a többiek figyelmét az őszes halántékú óriás - Dolgunk van, vigyétek meg a hírt a többieknek, és készüljetek! - megvárja azt a pár pillanatot, míg mindenki felriad a merengéséből - Kapitány! Amint lehet fogadjon a hídon, elindulunk haza!
A hajó kapitánya fenrishi, ahogy a hajó szolgáló tisztek legtöbbje is. Fekete csizmát, szürke nadrágot és díszes, kitüntetésekkel teli szürke kabátot visel. Hátán egy szürke farkas prémjét hordja köpenyként.
- Természetesen! Amint elkészül a legénység a reaktorok cseréjével. - a karján lévő konzolra pillant, megnyom pár gombot, a kijelző halvány zöld fénnyel színezi arcát - 20 perc múlva indulhatunk uram.
- Rendben van! A hangárban találkozunk! Azonnal megyek! - majd összekulcsolja kezeit és visszafordul az ablakhoz.
Hát eljött az idő drága barátom! - hangzanak fejében a keserű gondolatok. Még egy percet szán vezérének és testvérének, majd csatlakozik a kapitányhoz a hangárban.
Az összegyűlt tömeg leróni jött tiszteletét. A hajó teljes legénységének csak kis százaléka lehet jelen személyesen, ám a kapitány gondoskodott róla, hogy a kamerák a hajó minden kijelzőjére közvetítsék az eddigi legszomorúbb eseményt.
A terem közepén egy hatalmas obszidián szarkofág, melyben a sápadt parancsnok fekszik. Feljavított erőpáncéljában, legendás fejszéjének kíséretében készül a következő útra.
A koporsója mellett páncélban öltözött testvérei haladnak el egyesével, megosztva vele utolsó gondolataikat, kéréseiket és kívánságaikat. Fogadalmat tesznek, bosszút esküsznek, míg mások megígérik, hogy követik tanácsait, majd beállnak a két sorfalba, melyek a vezértől egészen az erőtérrel lezárt hangárajtóig vezet.
A testvéreket a kapitányok követik, majd a hajó vezetői.
Legvégül Torvald, ki legrégebb óta harcolt már az oldalán. - Testvéreim! Kapitány! És minden császárhoz hű ember ezen a hajón! - szólal meg az ismerős érces hang - Utolsó útjára kísérjük testvérünket, vezérünket! Mindünk közül a legvadabbat! - hangos éljenzés, és kiáltás morajlik végig a testvérek között, az egész hajón, a fedélzet minden szintjén, egy pillanatra az az ember érzése, hogy a hajó szelleme is felkiált.
- Hűsége töretlen, immár évszázadok, ezredek óta! S most élete végével szolgálata is véget ért! - keserves néma csendbe burkolóznak. Megannyi gondolat és érzelem zabolázatlan hulláma. Mérhetetlen bánat és keserűség, még a hiperűrt is felkavarja körülöttük.
- Üvöltsetek hát! Üvöltsetek mind! Oly vadul és hangosan, hogy még az Ősatya, és mellette szeretett vezérünk is meghallhassa! Engedtétek ki a bennetek lapuló vadat!
A hajót ismét vad, az előzőnél is erőteljesebb morajlás, zengés és üvöltés rázza meg és járja át! Bánat, düh és vadság!
Megvárják, míg az utolsó keserűség is elhagyja a hangárt, hogy méltó képen kísérhessék utolsó útjára az immár halandó testet.
Négy rúnapap áll a koporsó köré, és emelik fel a válluk fölé, majd a sorfal felé indulnak.
A két sor csatatestvér egymáshoz lépnek, s az örökkön hullámzó fenrisi tengerként adják kézről kézre nemes testvérüket. Először a kapitányok, majd az osztagok minden egyes tagja, egészen a hatalmas hangárajtó erőteréig, ahol az utolsó négy testvér emeli ki az immatériumnak megálljt parancsoló pajzs és a kéken villódzó tér közötti semmibe.
Amint a sor végig ér, a koporsó, a test elhagyja a hajót, pár pillanatot várva Torvald megfordul, és biccent a hajó kapitányának, aki bal kezén lévő kis konzolt kezdi el programozni.
Régi szokás a nemes holtat hajóra bocsájtani, és a vízen a hajót elégetni. A Vasfarkas tudja ezt, az egyik oldalsó löveg célba veszi az obszidián koporsót, és két lövéssel a tűz oltalmával zárja le utolsó útját.

- Kapitány a Hídon! - szólal meg gépi hangon a hangosbemondón keresztül az egyik személyi szervitor fél órával a vezértől való búcsú után.
A legénység azonnal vigyázzba vágja magát, míg parancsnokuk nem int nekik, hogy térjenek vissza feladataikhoz.
Elfoglalja helyét a trónon és rácsatlakozik a hajóra. Megannyi kábel és vezeték kapcsolódik testére, valamint a széken keresztül gerincére.
Eggyé válik test és gép, szellem és gépszellem. Most már ő a hajó maga. Kiterjeszti érzékszerveit. Érzi a lüktető energiát, mely új erőt biztosít a számára. S érzi azt a megannyi apró és jelentősebb sebet, melyet elszenvedtek már az elmúlt sok száz évben.
- XI. Folthen vagyok - kezdi az aktuális kapitányi köszöntőt a hajó hangján - a 173-adik kapitány, mióta útnak indultunk, és most hazatérünk! Köszönet és hála a Császár gyermekeinek, az Űrfarkasoknak és az ő áldozataiknak! - néhány pillanatnyi szünet után, hogy mindenki kellően átérezze a momentum fontosságát, kiadja a rég várt utasítást - Felkészülni! Elhagyjuk a hiperűrt!
A hajó megrázkódik, energiát sugároz a hajtóművekbe. Óriási őrjöngő, szemkápráztató tölcsér nyílik a semmiben. Kavargó hurrikán erejével szippantja be a közeledő hajót.
Sokak számára még nem tapasztalt felkavaró érzés, ahogy az őrületből a valóságba száguld a hatalmas gépezet, majd hirtelen lelassul, szinte megáll.
Folthent is lesokkolja az új érzés. A Vasfarkas szenzorai és érzékelői átváltanak. Teljesen más képet és érzést mutat, mint amire számított, vagy eddig tapasztalt. Megmagyarázhatatlan és csodálatos érzés.
Végigfuttatja gondolatait egy sor új adaton, igyekszik behatárolni helyzetüket.
Egy planéta van a közelükben. Az adatbázis szerint birodalmi bolygó, egy bányász világ, de ez az adat évezredekkel ezelőtt volt.
Állít a hajó energiaellátásán, egy gyenge jelet fog, pár ezer kilométerre a hajótól, egy aszteroidafelhőből.
A letapogatók segítségével feltérképezi a törmelékhalmazt, és egy űrállomást talál. Birodalmi szabvány, és folyamatos vészjelzést ad.
Ráállítja az analizáló szervitorokat, akik pár másodperc után juttatják elméjébe a kinyert információkat. Az állomást támadás érte, és beindították az automata riasztó rendszert. A jelzés immár három hete folyamatosan sugároz.
Elméje kiadja a hajónak és legénységének a szükséges utasításokat, majd üzenetet küld az Űrfarkasoknak - Torvlad Mester! Szükségem van önre a hídon!
A rúnapap dísz öltözetben érkezik néhány standard perccel később. Hosszú fura írásokkal körbe rótt köpenye a földig ér, csuklyáját a hátára hajtva. Oldalán hatalmas erőfejsze, mely rendjének egyik tipikus szimbóluma is, és pszi használók kezében igazán hatalmas, és pusztító fegyver.
A hídon lévő legénység nem sok figyelmet tud rá fordítani, miközben az óriás a kapitány mellé igyekszik. A rengeteg bejövő adat és a rendszerek átvizsgálása, karbantartások megszervezése óriási energiát köt le a legénység részéről.
Megáll a kapitány trónja mellett. Mintha egy erkélyről szemlélné egy egész udvar szorgos szolgáinak munkáját. Innen belátni az egész hidat, és az aktuális feladatokat is. Úri, de mégis praktikus pozíció, mely megkönnyíti irányítani az ötvennél is több segédet.
A plafonról függő megannyi monitor egyike Torvald felé fordul. Arcát kékes fénybe borítja, miközben a kijelzőn sorra jelennek meg az információk a segélykérő üzenetről és az űrállomásról.
A kapitány amint látja, hogy a pap végigért a sorokon, gondolatai vezérlésével szólítja meg a kijelzőn keresztül - Kiküldhetjük a megmaradt felderítő szondáinkat. -
- Meghatároztuk már a helyzetünk kapitány? - Válaszképpen újabb adatok jelennek meg a kijelzőn, majd a galaxis térképe jelenik meg, kijelölve egy szektort a terror szeme körül, és kinagyítva jelölje a hajó helyzetét az űrben.

galaxis1.png

galaxis2.png

Folthen várja a választ, nem kívánja gondolatait megzavarni a hatalmas gárdistának.
- Rendben kapitány. - szól az ősz hajú pap - mehetnek a szondák, ha lesz életjel, vagy bármi, amit használhatunk, átküldünk egy kisebb csapatot. Én fogom vezetni őket. Addig is. Vezért kell választanunk.
- Igenis! Amint eredmény van, értesíteni fogom önt és átküldöm az adatokat! - olvasható a kijelzőn a válasz.
A szürke köpenyes óriás biccent a kapitánynak, vagy inkább valamelyik fedélzeti kamerának, majd elindul a hálókörleteik felé. Egy újabb kötelezettséget kell lebonyolítaniuk.
A rozoga, öreg, megannyi sebből vérző hajó igazi életre kel, ahogy a hiperűrt elhagyva lehetőség nyílik rengeteg javításra, foltozásra. Szervitorok, automaták, mérnökök és szakik sokasága sürög forog szinte minden folyosón, amin Torvald keresztül halad.
Egészen addig az ajtóig, mely felett a fehér fogyó holdon lévő vörös farkasfej van. A század szimbóluma, a 13. kompánia jele.
A kétszárnyú ajtó zajos zörgés kíséretében nyílik szét. Bent két gárdista várja a papot teljes páncélzatban, sisakjuk hónuk alá csapva.
- Kezdhetjük  - szól a köpenyes öreg testvéreinek.
- Összegyűlt már mindenki, csak mi hárman kellünk és kezdhetjük is.
Azzal sarkon fordulnak és mindhárman elindulnak farkasok központi helyiségébe. A hajó edző és kiképzőhelyiségébe.
A több emelet magas helyiségben összegyűlt a kompánia minden megmaradt farkasa, az átváltozottak és az osztagok is.
A helyiség közepét egy küzdőketrec uralja, körülötte a gyér világításban gárdisták ágyékkötőben.
Ezernyi sebbel tarkított, hatalmas testek várják csendben.
Torvald beáll a ketrec közepébe, hangos üvöltések és üdvrivalgások törnek elő a tömegből. Időt hagy társainak, majd magasba emeli kezét és körbe fordul, jelezvén, hogy szót kér.
- Testvéreim! - kezdi a termet betöltő, mennydörgő hangján - Időtlen idők óta harcolunk már az árulókkal és szakadárokkal szemben! Ezidáig mindig megmutattuk a csürhének mi fán teremnek a császár és Leman Russ farkasai! - csatakiáltás és levegőt kaszaboló öklök gyűrűjét hagyja kibontakozni ,majd ismét csendre inti őket.
- Ez a hosszú harc számos veszteséggel járt. Sok testvérünk áldozatával. Tudjátok ezt, mind láttuk már elhullani több társunkat, és csupán kétszáz-negyvenhárman maradtunk! Öten ismét megtértek a mindenhatóhoz! - érezhetően elkomorodik a társaság körülötte, elvesztették testvéreiket, és ami még rosszabb! - Szeretett vezérünk! Ki utolsó leheletéig harcolt és óvott minket! A falka legerősebb tagja is az áruló hordák áldozata lett! - morgások és vicsorgások hulláma morajlott végig a termen - Új vezetőre, új vezérre van szükségünk! Ki hát oly bátor? Ki a legvadabb? Ki az, aki a legigazabb farkas közületek? - kérdi a tömeget, ahonnan azonnal előlép Rolf - Kiváló Harcos. Kiszámíthatatlan, és jó taktikus. -  Skua - Jól bánik a közelharci és lőfegyverekkel is, ezer csatát látott veterán. - Thormod - igazi nehézfiú, közelharci és lőfegyverből is kétkezes a kedvence. Masszív és megbízható. - és Niall - Kiválló lövész, hidegvérű és megfontolt, mégis merész.
Ők lesznek hát, kik közül egyik vezérré válik.
A négy harcos megfordul, arccal a tömeg felé, kitárt karokkal hallat vad harci üvöltést. Kezükben csupán egy-egy gyakorlófejsze találhtó, semmi több.
- Rolf testvér és Skua testvér! Lépjetek a ketrecbe és bizonyítsatok! - harsan fel Torvald, miközben beinti testvéreit, majd kilépve rájuk zárja.
A két férfi egymással szemben áll, már felvették a harci pózt és igyekeznek egymás ritmusára hangolódni. Csak a parancsszóra várnak, hogy szabadjára engedhessék vadállati ösztöneiket, mely segítségével felülkerekedhetnek az ellenfelükön.
Az ősz hajú rúnapap intése hatására szabadul el a vad szurkolás és üdvrivalgás, mely a jel mindkettejük számára. Ezzel kezdetét veszi a Falkavezér kiválasztásának első párviadala!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammer40k.blog.hu/api/trackback/id/tr127620620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.