Tisztelt Nagyközönség!

Ahogy a novellácskám prológusának címe is mutatja, megérkeztem a blogra mind szerkesztő!

Ezért hát közzé teszem itt is ezt a parányi írást, hogy egy helyen meg legyen a többivel!

Ádáz küzdelem, minden löveg a célon, a pajzsok már alig védenek bármit is. Még egy kicsit tarts ki! Fohászkodik a megmaradt falkák vezére.
Sikerül eltalálniuk az ellenség hajtóművét, így védtelenül sodródik a végtelen semmiben, a káosz birodalmában. Mindazonáltal a küldetésük ezzel nem ért véget, csak most kezdődik!
- Készüljetek testvéreim! - szól hozzájuk a félelmetes tekintélyt parancsoló vezér - Hamarosan kijutunk és újra szeretett birodalmunk határain belül leszünk! Ezt a csatát megvívjuk, szétcincáljuk az ellent! Elvesszük ami kell, s hazatérünk! - felemeli legendás fagyfejszéjét és előtte álló csatatestvéreivel együtt üvölti - RUSSÉRT ÉS A MINDENHATÓÉRT! -

 Hihetetlen hang orkánum tölti meg a dokkot. Szinte zeng a hangár. Egy pillanatra a csapatszállító hajtóművei is elnémulnak.
Száznál is több erőpáncélos csatatestvér és fenevad, harcra készen, immár tízezer éve.
- Hadnagyom! - szól ismét a vezér - Átadom a hidat, míg mi átszállunk. - Torvald keménykötésű, őszes halántékú veterán. Rideg, kifejezéstelen arccal bólint, ám Bulveye tudja, nem szívesen marad le a csatáról, és szívesen adná másnak a hátvéd feladatot. Kimérten, és hűvös hangon szólal meg, minden porcikája a farkasokra nem túl jellemző hideg vérről árulkodik - Egyetlen rúna papot se válogattál be a csapatodba. Szükség lehet rájuk. -
- Bízz bennem testvérem, a préda az utolsókat rúgja, csak minimális létszám szükséges. -
- A sebzett vad a legveszélyesebb parancsnokom. - Majd vállára teszi kezét, és csak bólintanak egymásnak. Tízezer év kemény harc után már nincs szükség szavakra és jó kívánságokra.
A farkas úr ismét magasra emeli fejszéjét, azzal a csapatszállítóra mutat. A kiválasztott húsz, cifra páncélzatú csatatestvér indul meg állig felfegyverkezve.
Cifra páncélzatuk a legkülönfélébb legyőzött ellenségektől származik, helyenként a káosz sötét szimbólumaival tarkítva. Bolterek, lánckardok, láncfejszék, erőfejszék és plazma pisztolyok. Összeszedték amijük van, a legjobbak a fegyvertárból, amik még megmaradtak. Majd a földre hullt préda pótolja készleteinket - gondolják magukban egykedvűen, bevett szokássá vált az évezredek alatt.
Miután mind beszálltak, testvéreik és a személyzet elhagyja a dokkot, és miután az összes ajtót bezárták, a hatalmas hangárzsilipek recsegve, ropogva indulnak meg, hogy kiengedjék a Vasfarkas gyomrából a bevetésre kész csapatszállítót.

A valamikori birodalmi csatahajó lomhán sodródik a semmiben. A degeneráltság és fertő szimbólumai éktelenkednek a birodalmi jelzések egykori helyén.
Közeledve a csapatszállítóval óriásinak tűnik a lomha jószág. A Vasfarkas sokszorosa az undormány. Mégis minden reményüket ez a hajó rejti.
- Hamarosan elérjük parancsnok - szól Groham technogárdista
- Igen tudom - jön az egyértelmű válasz - Készüljetek, nem számítunk meleg fogadtatásra!
A nyilvánvaló is súlyosabb kimondva. A gépek zúgása tölti meg a teret, ahogy közelednek. Az adrenalin minden csatatestvér szervezetét átjárja, feszülten várnak.
Hatalmas döndülés, az egész gép megrándul alattuk, erősen kapaszkodnak, hogy el ne essenek. - A terep az önöké parancsok! - szólal meg a gép falán lévő mikrofon. A hatalmas ajtó kinyílik, por, szikrázó fények, búgás uralja a teret. Még egy pillanatot várnak, a rázkódás abbamarad, majd vezérüket követve vad üvöltéssel rontanak ki a farkasok a szállító gyomrából az ellenségre!
A hirtelen lendületet az üres hangár jelentette váratlan fordulat töri meg.
Azonnal alakzatba rendeződnek, hogy minden irányt az ellenőrzésük alatt tartsanak.
Bulveye körülnéz a hatalmas csarnok méretű helyiségben, majd int Grohamnak, és társaival együtt követi.
A gárdista ismeri a szabvány csatahajók felépítését, elég néhány pillanat, hogy lokalizálja a helyzetüket a hajón belül.
A kopár, kihalt és morbid hely valamikor a hajó legénységének gyűlésterme volt. Kiváló akusztikával és tágas térrel rendelkezik. A falakon bizarr szimbólumok, a terem végén, hatalmas ládák mögött kétszárnyú hidraulikus ajtó.
Alig néhány lépést tesznek meg, mikor a szárnyak elindulnak a falak mentén, és rongyokba öltözött, csupa seb és heg tarkította emberek vad hada zúdul a farkasokra.
Az agyatlan tömeg, mindenféle taktika vagy elképzelés nélkül rohan a biztos halálba. - Vért a vér Istennek! - harsogják szinte egyszerre.
- Ne pazaroljatok lőszert! - szól a sisakrádión keresztül a parancs.
A silány testek hitvány rohamát a farkasok vad elszántsággal fogadják. Kettesével, hármasával kaszabolják őket fegyvereik segítségével. Alig néhány perc alatt szabályosan kupacban állnak körülöttük a darabokra tépett tetemek. A padlót megtelíti a vér és testrészdarabok sokasága.
A gyenge támadás hamar alábbhagy, elfogy a hitvány halandók tömege.
- Még bemelegedni se volt időnk - szól egyikük, de társa figyelmeztetni - Ne bízd el magad Relof testvér! Ádáz és alattomos ellenség a káosz, és minden egyes szolgája!
De alig van ideje kimondani, mikor hangos, és velejéig gonosz, nem evilági nevetés tölti meg a termet.
Az ajtóban egy vérvörös terminátor páncélba öltözött áruló az Igehirdetők (Word Bearers) légiójából, feltehetően egy boszorkány áll, ki . Izzó szemei elégedettségről árulkodnak. A farkasok felé mutat - Bolondok! A halott császár hitvány szolgái! - hergeli őket - Vért a vér Istenének! Vérre szomjazik és ti megadtátok neki! -
Gyomorforgató és gusztustalan megjelenésű, a Császár, csatatestvéreik, és az egész Birodalom fekélye.
Magasra emeli kezében tartott brutális fekete fejszéjét és kéken villódzó buzogányát. Istentelen szavakat harsog a mindenségbe.
A vér párologni kezd a földről. Vörös köd, mely egyre természetellenesebben gomolyog. Sűrűsödik, villámokat szór maga köré. Közvetlen a varázsló előtt van  a magja.
- Átkozott idéző! - szólal meg Relof - Tépjétek szét! - A parancsot két farkasbőrbe bújt, látszólag fegyvertelen testvérének adja ki, kiken már úrrá lett az átok, mely az egész Űrfarkas légiót sújtja. Vadállatias, ösztönlények, kik vérszomjjal telve rontanak minden ellenségre, azonnal megindulnak üvöltve a varázsló felé.
Két oldaláról megkerülve a ködöt készülnek rávetni magukat áldozatukra mikor hirtelen az eddigieknél is nagyobb és erőteljesebb kisülések találják oldalba mindkét fenevadat. Kékesen villogva, megégett szőrrel, füstölve repülnek a terem oldalsó falainak. Hatalmasat koppan valamikori csatapáncéljuk a fém falakon, és mozdulatlanul puffannak a terem talaján.
A köd lassan testet ölt egy hatalmas vérdémon formájában. A métely szülötte vér áztatva, fegyvereit lóbálva vicsorog a farkasokra.
- Öld meg őket Khorne gyermeke! - szól a boszorkány, s az űrgárdista mércével mérve is hatalmas démon azonnal az egyik eszméletlen farkasemberre ront.
Testvérei ezt látva vad üvöltésbe törnek ki, elkárhoztatva a káosz minden formáját és követőit. Plazma lövedékek lassítják a hatalmas dögöt. Felzúgnak a bolterek. A robbanó lövedékek azonban vajmi kevés kárt okoznak a túlvilági testben.
Szinte egyszerre indulnak rohamra, hogy lemészárolják az ellenséget és megmentsék testvérüket. Mindenki, kivéve a vezérük.
Halántékán  és nyakán felduzzadt erek mutatják a benne tomboló haragot és feszültségek, és mindazt a küzdelmet, mellyel féken tartja ösztöneit. Bízik testvéreiben, könnyű szerrel elbánnak egy ilyennel. Százat is öltek már belőle. Tudja jól, rá más feladat vár, és nem vakíthatja el a harag és ösztön.
Az igazi ellenség az elégedettséggel eltöltött idéző, ki rájuk szabadította ezt a förtelmet.
A falka teszi a dolgát, vad elszántsággal vetették rá magukat a förtelemre, s most ő is vadászni indul. Óvatos és kimért léptekkel, fagyfejszéjét szorosan fogva indul áldozata felé. Méregeti, akárcsak a vadászó farkasok.
- Gyere vezér! - szól a nem evilági hang - Tőled nem is várnék el kevesebbet. - vigyorodik el a gonosz tekintetű áruló - Testvéreim, a tiétek! - hangjában önelégültség és magabiztosság.
Mögüle három csatapáncélos üvöltöző vadállat tör elő, fejszékkel és láncos erőbuzogányokkal felszerelt vörösbe öltözött ellenség, kik bíznak a túlerőben.
Testtartása a kitörni készülő vadállatéra emlékeztet. Vérszomjas vigyor ül ki az arcára, tiszta öröm, a harc öröme. A harcos, kinek szellemét a harc élteti most új erőre kap. Az első suhintást egy elegáns fordulattal kerüli ki, kibillentve ellenfelét egyensúlyából, majd padlóra taszítja. A másik ellenfele megtörő lendületét kihasználva fegyvereit könnyedén félre löki, az így védtelen maradt hátára azonnal lesújt. A fejsze vibráló pengéje könnyedén vágja át a keramit páncélt, a húst és csontot. A hatalmas nyíláson keresztül ömlik a vér. Az ellenség megtorpan, még áll egy pillanatig, majd a vérrel és tetemekkel mocskolt padlóra hull a többi hitvány áldozata elé.
Megmaradt ellenfele addig feltartja, míg társa is talpra áll. A bizonytalanság legkisebb jele nélkül rontanak áldozatukra. Vadállati páros, ám hiányzik belőlük az ösztön, a farkas szelleme.
Bulveye érzi ezt. Kivárja a támadásokat és hárít. Játszi könnyedséggel söpri el az ellene irányuló támadásokat. Hagyja, hogy ellenfelei bevaduljanak, s így elnyomják ösztöneiket és mindent, mi védekezésre is sarkallná őket. Alig néhány vágás és hárítás, és egyikük védelmén rést talál. Kíméletlenül csap le és vágja le egyik ellensége karját tőből.
A fegyvert szorongató kéz a földre hull, de az adrenalinnal töltött áruló testvére nem áll le, tovább támad vad dühvel, a méreg és szenvedély hajtja. Társát  farkasúr egy jól irányzott ütéssel azonnal kibillenti egyensúlyából. A megvadult Igehirdető igyekszik stabil talajt találni, de vesztére a hullahegyek csúszósak a kiontott vértől és belektől. Az erőpáncélos a hátára esik, melyet puffanás helyett az alatta lévő csontok recsegése kísér.
Bulveye élve a lehetőséggel mérhetetlen erővel tapos ellenfele sisakjára, mely recsegve, ropogva szakad össze a védeni kívánt koponyával együtt.
Miután végzett második ellenfelével, a félkezű felé fordul, aki ügyetlenül igyekszik feltápászkodni. A vérpáncélos rávicsorodik, karja helyéből ömlik a vér, lassul, és emiatt a vég is könnyedén éri utol.
Miután látja, hogy a boszorkány eddig csak mozdulatlan nézelődő volt, s arcán harag ül, egy pillanatra testvérei felé fordítja tekintetét.
A hatalmas, ezer sebből vérző dög már fél térdre ereszkedett. Farkassá változott testvérének felső testét tartja kezében fegyverként, s igyekszik távol tartani a falkát. Ám ahogy a farkasoknál is, itt is kerül mindig mögé valaki a körülötte álló űrfarkasok közül. Vége, nincs esélye. Egy áldozat árán a démon halott.
- Ezért még megfizetsz te átkozott! A halott császárod mellé juttatlak! - üvöltözi toporzékolva a terminátor páncélos boszorkány - Meg foglak ölni! Az ő nevében veszem véredet! - mutat egyenesen a vezérre, majd megforgatja maga felett fegyverét, és vörös villanás kíséretében eltűnik a teremből.